Hogy lehet valakinek a párja halála után egy fél évvel, csak úgy túl lépni egy másik kapcsolattal?

Írtam, mint kérdés...De valószínű hogy az áll mögötte, vagy társ nélkül az életét nem tudná elképzelni ahogyan a 2-es írta.

(#3)

Nekem tavaly halt meg párom. Rá fél évre megismertem valakit, egész jól is alakult volna (nem direktbe ismerkedtem), de aztán nem lett semmi, nem ment mer nem vagyok még túl volt páromon.

Amúgy ha én halnék meg, azt akarnám hogy minél hamarabb tullépjen a másik és legyen boldog.

Vannak akik tényleg társfüggők pl.

N 31

Az attól is függ, hogy hogyan halt meg a párja. Ha hosszú betegség után, akkor valószínűleg a haldoklás ideje alatt meggyászolta a másikat, még ha ez hülyén is hangzik, tehát fel volt rá valamennyire készülve, hogy el fogja veszíteni a másikat. És egy hosszú betegeskedés, nyűglődés után egy kicsit meg is könnyebbül az ember, hogy a másik már nem szenved és neki is leeseik egy nagy teher a válláról az állandó készültségi állapot miatt. Ezután nem meglepő, hogy ha már akár egy korábbi ismeretség tovább fejlődik fél év alatt kapcsolattá vagy akár egy új, elsöprő szerelem is beköszönthet. Valószínűleg amúgy is ki van éhezve az itt maradt fél egy kis törődésre.

Hirtelen halál esetén lehet, hogy a sokkhatás miatt a gyász még csak felületesen ment végbe és az illető azt hiszi, hogy már túl van a nehezén, de később fog kijönni rajta csak úgy igazán, lehet csak egy év múlva. Ezek a gyászfolyamatok hosszadalmasak és nem feltétlenül lineárisan következnek egymás után a szakaszok, vannak visszaesések, leragadások, aztán meg hirtelen átjutsz a következő szakaszon két hét alatt. Személye válogatja.

Minden esetre szerintem mindig jó dolog, ha az ember párra talál, különösen egy ilyen nagy veszteség után, ennek inkább örülni kéne.