Itt az ideje szakítani?

Párommal már 4 éve együtt vagyunk(ő 27/F, én 27/N). Az elején tökéletes volt minden, haladtunk előre az életbe, külön költöztünk albérletbe, elkezdtünk gyűjtögetni, beszéltünk jövőbeli tervekről, hogy 30 alatt mindenképp lesz gyerekünk, befejezzük az egyetemet mindketten stb. A szexuális életünk is nagyon jó volt az elején, de itt kezdődött az első probléma. Bár én nem olyan vagyok, hogy csak a méret a lényeg, de neki átlag alatti volt, de nagyon odaado volt, kézzel szájjal csinálta az elején, utána már egyre ritkábban és most oda jutottunk, hogy 1-2 hetente, ha van valami.

A másik, ő az egyetemet be se fejezte, nem szeretett tanulni, inkább elkezdett kétkezi munkából élni, amiért haragudtam rá, de elfogadtam a döntését.

Viszont a félrerakott közös pénzünket is elkezdte felélni. Nagy nehezen, de rávett, higy vegyünk belőle egy autót, azóta kb. Az a szerelme.

Engem az utóbbi fél évben teljesen elhanyagolt, sehova nem visz, nem lep meg semmivel, de még nem is segít semmiben. A főzés, takarítást én csinálom, vásarlásra csak akkor lehet rávenni, ha maximum egy kenyeret vagy valami apróságot kell venni.

Nagyon úgy vettem észre, hogy neki jó ez a helyzet, mert ki van szolgálva és csak pihen, meg a maga dolgával foglalkozik. Múltkor rákérdeztem a gyerek témára és nagyon elutasító volt, wzt mondta ráérünk még, nem kell ezt elsietni.

Teljesen depressziós lettem már ettől az élettől. Van egy kollegám, akivel már évek óta jóban vagyunk, mint barátok, néha átmegyek hozzá meló után. Nagyon jókat beszélgetünk, mindig bókol, hogy milyen szépen felvagyok öltözve. Igazából nagyon tetszik nekem ő, de nyílván a párom mellett nem néztem úgy rá soha. Aztán az elmúlt hónapokban nagyon gyakran jártam át hozzá munkanutám és egyre erősebb bókokat kaptam tőle(pl. Kár, hogy kapcsolatban vagy, gyönyörű vagyok, alakomat dícsérte). Teljesen összekavart és nagyon vonzódom hozzá. Nagyon kedves , okos férfi, céltudatos, egyedül él és teljesen eltudja magát látni. Múlt héten is átmentem hozzá kávézni, akkor is nagyon dícsért, hogy mennyire vonzó vagyok. Láttam, hogy csak úgy ágaskodott neki a gatyája, azt hittem letépem róla annyira megkívántam neki, nagynak tűnt nagyon, de fogtam magam leraktam a csészét aztán mondtam, hogy mostmár megyek. Hazajöttem és egy órán keresztül csak sírtam, megtört bennem valami. A mostani páromból teljesen kiábrándultam és már félig el is döntöttem, hogy elhagyom. Ezzel a munkatársammal teljesen összeillünk, olyanokat beszélgetek vele, mintha gyerekkori barátom lenne vagy lelkitársam.

Ti mit tennétek a helyembe? Ott kéne hagynom a páromat(a biztosat) vagy belekezdeni egy új kapcsolatba, ami akkor jól is sülhet el?

Sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikeredett, a válaszokat előre is köszönöm szépen.