Mennyire normális, vagy elfogadható, hogy jól esik, ha a férjemen kívül más férfi is megdicsér?

Nem vagyok valami csinos csaj, de a munkahelyen van két kollégám is, akik gyakran bókolnak különféle jelzőkkel (okos-aranyos-szép-kedves-csinos stb vagyok).

Ők is házastársi kapcsolatban vannak, le is szögeztem nekik, hogy elfogadom, és köszönöm dicséretet, de ennél messzebb ne menjünk. Megértették, mondták, hogy természetes, ők is szeretik a nejüket, de attól még engem ilyennek-olyannak találnak, amit viszont mindenképpen tudatni szeretnének velem.

Nekem pedig hogy őszinte legyek nagyon sokat növel az egyébként is lapos önbizalmamon, ha más férfi megdicsér akár belső akár külső tulajdonságomért, és iszonyat jól esik sokszor.

Ettől most rossz ember lennék? A férjemet szeretem, soha nem lépnék félre.

Másik fordulata a kérdésnek, ami most írás közben felötlött: ha én is viszonoznám nekik, hogy "te is nagyon helyes, jófej, stb vagy", úgy, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy ezek csak vélemények, nem érzések, akkor az etikailag oké szerintetek? Mi van, ha ők is ugyanígy gondolkodnak, mint én, hogy oké, hogy otthon a párjuk is minden nap mondja nekik, hogy jól nézel ki, jó lett a frizurád, de azért mástól hallani teljesen más?