Szerintetek elmondjam a barátomnak, hogy nem akarok átmenni a bunkó szüleihez?

A barátom azt hiszi, hogy az ő szülei a világ legangyalibb, legkedvesebb emberei és én szivesen is hagytam ebben a tudatban, sosem említettem meg neki, hogy nekem más a véleményem róluk. Mostanában viszont nagyon gyakori lett, hogy náluk ebédelünk vasárnaponként, ami nekem kezd nyomasztóvá válni. Vegetáriánus vagyok és folyamatosan kapom a beszólásokat főleg az anyukájától, az apja meg állandóan rám akar tukmálni minden féle húsos kaját, mert nem érti hogyan nem szeretem őket, ha soha nem is kóstoltam. Amiben alapból igazat adnék neki, de a hús ízét nem szeretem, anyukám szerint már kicsiként se ettem meg szivesen, ovis korom óta pedig egyáltalán nem. Mindig mondják, hogy biztos nem tud anyukám finoman főzni meg még nem kóstoltam jó pl.töltött káposztát és azért nem eszem meg, de majd náluk "megtanulok normálisan étkezni". Régóta együtt vagyunk a barátommal, de még nem telt el úgy közös program a szüleivel, hogy ne hozták volna szóba ezt a témát és természetesen sosem felejtik el leszólni anyukámat, amiért hagyta, hogy vegetáriánus legyek már gyerekként is. A barátom olyan mintha nem is hallaná ezeket, ha pedig valamin kicsit felháborodok, hogy hogyan mondhatnak ilyet mindig azt állítja, hogy csak aggódnak értem, mert úgy gondolják az egészséges életmódhoz szükség van valamennyi húsra is. Ha ez tényleg így lenne és csak némi jelét látnám az aggódásnak elfogadnám, sőt jól is esne, de ez inkább csak cseszegetés. Illetve az anyukája sokszor megjegyzi, hogy kevés húsmentes ételt tud és nem szivesen kísérletezik, így nehez nekem kitalálnia mit készítsen ebédre, sőt egyszer azt is mondta, hogy a másik fiának a barátnője szerencsére nem finnyás, mert akkor nem is bajlódna ilyen családi ebédekkel. Mióta ezt mondta nekem folyton az jár a fejemben, hogy mindenkinek egyszerűbb lenne, ha nem mennék át ebédre, mert az anyukájának nem kellene mindig minimum 2 féle ételt készíteni, nekem pedig nem kellene újra és újra magyarázkodnom, hogy miért nem eszem a "finomabbnál finomabb" fogásokból. Viszont mivel sosem panaszkodtam a barátomnak arra, hogy nekem sértő ahogy rólam és anyukámról beszélnek, nem tudom mit szólna, ha most a semmiből azt mondanám, hogy holnap nem megyek át, mert egyszerűen nem akarok. Általában megértő bármiről van szó, de a szülei viselkedése kényes téma, hisz érthető módon rajongásig szereti őket, bárki csak egy pici negatívat mond rájuk (nagymamája vagy rokonok stb) mindig nagyon kiakad és sosem tapasztaltam, hogy a másik félnek adna igazat még akkor sem, ha teljesen egyértelmű, hogy mi a helyzet. Eddig úgy voltam vele, hogy a béke kedvéért kibírom azt a pár órát, de már tényleg egyetlen porcikám sem kívánja ezt az egészet. Nem azt mondom, hogy soha többet nem akarok velük találkozni vagy rossz kapcsolatot akarok velük, hanem csak ezeket az ebédeket mellőzném, de a barátom biztos azt gondolná, hogy utálom őket és ebből később nagyon sok konfliktus lehet köztünk.

Ti inkább úgy csinálnátok, mint én eddig, hogy kibírnátok heti pár órát a béke kedvéért vagy kiállnátok magatokért úgy, hogy tudjátok ez a párotoknak nagyon rosszul fog esni?