Hogy sikerült kilépned egy hosszú évekig tartó, se veled-se nélküled kapcsolatból?

Úgy, hogy mikor már eléggé kínlódtam ahhoz, hogy valamit hajlandó legyek változtatni az életemen a saját érdekemben, akkor leültem és végig gondoltam, hogy az adott helyzet hova vezethet. Rájöttem, hogy pontosan ugyanoda, ahova az elmúlt években, tehát sehova. Nyűglődés, vergődés, békülés, veszekedés, megint nyűglődés és így tovább... stb. Éreztem, hogy igenis erőt kell vennem magamon, mert abban a szituációban boldog már sosem leszek, így az egyetlen megoldás, ha véget vetek a kapcsolatnak még akkor is, ha akkor és ott úgy éreztem, hogy belepusztulok és majd nem tudok nélküle élni. Aztán dehogynem. Elég hamar rájöttem, hogy nagyon is tudok nélküle élni és sokkal több energiám lett hirtelen, mert nem volt mellettem egy energiavámpír, aki csak lehúzott, magával rántott. Mikor végre elhittem magamról, hogy többre vagyok hivatott, akkor megtaláltam az igazi társat is ☺️

Már csak azt sajnálom, hogy olyan sokáig húztam a szakítást, pedig ha visszagondolok arra az időszakra, szinte szánalmas voltam.

Neked is el kell döntened, hogy ha most pl. 30 éves vagy, akkor az elkövetkező 30-40 évben így szeretnél-e még élni vagy hajlandó vagy kimozdulni a komfortzónából, a megszokott rosszból, hogy megadd magadnak az esély egy szebb jövőre!?

Hidd el, az évek kegyetlenül rohannak és a tegnapot már sosem kapod vissza, holnap a mából is tegnap lesz és így tovább addig, míg ezt görgeted!