Milyen pszichológushoz lenne érdemes elmennem? Van olyan egyáltalán, aki ilyennel foglalkozik? (29 F)

Adott a problémám. 6 éve vagyok együtt a párommal, akit nagyon szeretek és tisztelek is egyaránt. Nagyon sokáig nem voltak gondjaink, problémáink. Ezek azonban, ahogyan az illik, megjöttek egy idő után. Nagy részét megtudtuk mindig beszélni. Igaz nagyon sokszor nagyon nagy viták árán, mert mindketten nagyon piros és domináns személyiségek vagyunk.

Kb. 2 éve a párom megharagudott az édesanyámra, amit idén év elején tudtam meg. Eleinte csak nem járt ki, mikor látogatóba mentem, stb. Egy ideig azt gondoltam, hogy nincs kedve kijönni a faluba, meg sokat dolgozik, fáradt mindig, de egyszer kifakadt és elmondtam nekem, hogy gyűlöli őt. Hozzá teszem, ha valóban megtörtént az, ami megtörtént, akkor jogos az indulat. Ugyanakkor ezt megkellene tudni beszélni. Ő nem akarja, engem megkért, hogy ne is próbáljam megbeszélni anyámmal, mert letagadná az egészet. A legrosszabb, hogy hiába kerdezgettem, hogy mi a gond, sose mondta el, engem is mind feszültebbé tett, mind őt is, mígnem ki nem törtünk.

Én itt őszintén nem tudom, mi tevő legyek. Haragszom a szüleimre, hogy ezt megtették, ideges vagyok folyamatosan, mert nem tudom megoldani. Úgy érzem választanom kell, de nem akarok. Nagyon szeretem a páromat, és azon kaptam magamat, hogy a családommal már 3 hónapja teljesen megszakítottam minden kapcsolatot. Ha írnak, válaszolgatok ugyan, azonban ha hívnak nem veszem fel, mert egyszerűen dühös vagyok rájuk.

Ez volt az egyik. A másik az lenne, ami tudom, hogy nevetséges, de egyszerűen így vagyok bekötve és nekem fontos. Párom gyűlöli a települést, ahonnét származom. Anno megegyeztünk, hogy majd egyszer megprobáljuk ott az életet, mert tudta, hogy nekem mennyire fontos. Generációkon át ott él a családom, minden barátom ott van. Budapesttől 25 percre van autóval a északra a Budai oldalon. Na most a vita okán, meg még ki tudja mi miatt teoretikusan kijelentette, hogy ő ott semmi esetre sem fog lakni. Van továbbá pár külterületi telkem, ahol állatot szerettem volna tartani. Na megkért, hogy ne tartsak ott állatot, mert akkor minden nap kimennék oda, és neki az rosszul esne. A szomszéd falu, ami kb 2 km a szülőfalumtól, az oké neki. Ez engem baromira szomorúvá tesz, mert most komolyan 2 km már oké, de az a település nem? Erre azt kapom, hogy ott neki és nekem sincsenek ismerőseim, igy mindketten egyenlő esélyekkel indulunk. Valahol értem, valahol nem.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem kötelezhető senki sem arra, hogy ott lakjon, ahol én szeretnék. Megértem az indokait. Nem mindegyiket ugyan, de a nagyrészével egyet tudok érteni. A probléma az, hogy én őt szeretném nagyon és hajlandó vagyok azt mondani, hogy keressünk akkor más helyet, de úgy érzem belül, hogy minden porcikám ez ellen van. Mindig is ott akartam élni és lovat tartani.

Már úgy kezdem érezni magamat, mint aki kifakult a világból és nem találja a helyét. A munkámat, amit rühellek, kezdem jobban élvezni, mint az önnön életemet. A barátaimat leépitettem, a családommal megszakítottam a kapcsolatot. Ez úgy, ahogyan van, nem jó.

Az első dologban igaza van a barátnőmnek, de nem hajlandó leülni megbeszélni. Ez kikészít. A második dolgot megértem, eltdudom fogadni, de félek, hogy bánni fogom. Szeretem, úgyhogy bevallalom, de muszáj lenne megbeszélnem ezt valami hozzáértővel, míg el nem vesztem a kontrollt magam felett.

Én sem vagyok matyó hímzés, velem 1 év kettőnek számít fixen. Szeretem a párom mindennél jobban, de ez a stressz, amit ez a két dolog okoz megesz. Tudtok javasolni pszichológust erre?