Milyen a megközelíthetetlen nő?

Nem mosolyog, kívülről úgy tűnhet, nincs is szüksége férfira, esetleg még hallani is lehet tőle, hogy konkrét elképzelései és elvárásai vannak egy kapcsolatban.

Ezeket nem szokták szeretni.

Én is ilyen. Soha senki nem próbálkozik.

Nincs olyan hogy általánosságban, mindenki által megközelíthetetlen egy nő. Ha van párkapcsolata, nem szeretne ismerkedni,vagy épp' adott módon (spontán,eleve adott elképzelés alapján) hajlandó csak.

Ha közeledsz egy nőhöz, és azt tapasztalod hogy nem szeretne ismerkedni, fölösleges az okot kutatni, és fölösleges megközelíthetetlenként elkönyvelni, el kell fogadni. Esetleg tehetsz még egy próbát, de ha az se jár sikerrel, le kell zárni a további próbálkozást.

Rám mindig azt mondják, de nem tudom miért. Alapvetően nem szeretnék pasit, mert imádok egyedül lenni, gondolom, ez sugárzik rólam. Sajna, pár évente van egy olyan, aki azért megközelíthetne, de így ő se szokott🤷🏼‍♀️

Egyébként meg nem értem miért mondják, mert nagyon közvetlen vagyok férfiakkal is, nem csak nőkkel, csak nem "úgy". Sokat beszélgetek velük, hülyülök, de valószínűleg úgy teszem, mintha nők lennének, mert nem férfiként tekintek rájuk, hanem emberként.

Nem szoktam kelletni magam, nem megyek bele indokolatlan flörtökbe, nem vagyok fent közösségi oldalakon és nem beszélek a magánéletemről. Szerintem vannak, akik azt hiszik, van párom, de nem biztos.

Egyértelműen lehetne megközelíteni, mondjuk randira hívással. Amire amúgy az egy kiválasztott kivételével nemet mondanék, de legalább tiszta helyzet lenne. Azt utálom, amikor észreveszem, hogy valaki nem baráti szándékkal közeledik, csak eljátssza a cél érdekében. Vagy a sunyiskodásokat. Pl. volt, aki Viberen írt, miközben nem adtam meg neki a számom. Az nagyon creepy.

Az ilyen nőt általában meg lehet közelíteni, csak szelektál (szerintem ebben amúgy tök igaza van). Én is ilyesmi vagyok (F)

De ennek is több típusa van. Van, aki csak kattos és azért kerülik sokan. Ez a ritkább, de volt ilyen lánnyal dolgom.

Én szingli koromban rendszeresen megkaptam, hogy megközelíthetetlen vagyok. Nem tudom biztosan, mi váltotta ki ezt a benyomást (annyira nem is érdekel), de ha tippelnem kéne:

- A karrieremre fókuszáltam, sok férfinak ez már elég ahhoz, hogy 'fenyegetve' érezze magát. 10 évvel később is azt mondom, hogy ez a befektetés mindenkinek megérné.

- Nem igazán kerestem kapcsolatot, őszintén jól elvoltam egyedül. Ha mégis ismerkedtem, az elején elmondtam, mit (és mit nem) szeretnék a másiktól. Ha eleve láttam, hogy nem működne, nem mentem bele. Volt ebből pár sértődés és hiszti.

- Ki voltam/vagyok békülve magammal testileg-lelkileg. Ebben jó sok munka volt, ez is olyan, amit receptre írnék minden huszonévesnek. Voltam én a beképzelt pcsától kezdve minden is, csak mert szeretem a testemet és nem érdekel, ha valaki próbál lehúzni 😀

- Mindenkivel udvarias voltam, de nem jópofiztam senkivel illemből és nem viszonoztam flörtöt, ha nem akartam semmit. Nem is gondolnátok, hány férfi háborodik fel ezen.