Nők, volt már, hogy egy férfiban azt láttátok, hogy ő sokkal többre vihetné és elkapott a vágy, hogy ezt valahogy kihozzátok belőle?

Szerelemnek hivjak

.

soha!

felnőtt vagyok, és felnőttekhez vonzódok, márpedig ha valakit nevelgetni kell, az olyan mintha az anyja lennék. most az oké hogy segítesz a párodnak/ismerősödnek ebben-abban néha, de az, hogy én magam legyek valaki life coach-a ingyen és bérmentve a szabadidődben, miközben nekem is meg van a saját életem, és a saját potenciálom, amit magamból kell kihoznom, az nagyon nem ideális.

egy embert nem lehet megváltoztatni. mindenkinek magának kell eldontenie hogy megváltozik, többet hoz ki magából, szóval nincs olyan hogy oooh majd az én kezeim között férfivé érik a pali! a-a. ezt vagy magától csinálja, vagy pedig egyáltalán nem csinálja, és nekem kell kettőnk helyett is küzdeni.

aztán így egy idő után még csak nem is panaszkodhatnék hogy a saját párom anyjaként kell viselkednem, hiszen pont erre vállalkoztam.

Olyan volt, hogy azt éreztem több van benne, mint ami. De, nem küzdöttem, hogy én erőszakoljam ki belőle. Volt olyan, akivel össze is jöttem és őszintén hittem benne. Felesleges volt. Ezekből a férfiakból jellemzően nem is lett több, mint amik voltak már az elején is.

Ez egyébként sajnálatos, de erőszakkal, szeretettel, fenyegetéssel, de még "tanítgatással" se lehet olyat kipréselni valakiből, amit ő nem vesz észre.