Van itt olyan felnőtt akinek se csaladja se baratai se parja? Hogy élitek mindennapjaitokat?

Úgy érzem,mint aki meghalt,csak még nincs eltemetve.

Három és fél éve.

Olyan családom nincs, amit én alapítottam. Szüleim, nagyszüleim, testvérem van, de messze lakunk.

3 barátnőmből 2 mindig külföldön van, mikor melyik és párkapcsolatban vagy már gyerekkel.

4 éve benne vagyok lassan egy nem klasszikus párkapcsolatban, mert házas az illető, de a feleség közölte, hogy válni akar (nem miattam).

A pasi teljesen meg van semmisülve, le van bénulva ettől a szitutól, úgyhogy azt sem tudom, hogy együtt vagyunk-e még.

Utálom a lakást már, amiben lakom, mennék ki a természetbe. Csak káros ingerek érnek. Úgy érzem magam, mint aki egy légüres térben lebeg és bizonytalan az egész jövője.

Szörnyű és már nagyon el vagyok ebben fáradva.

Van.

Sok meló.

Házimunka, főzés egy üveg borral. Némi sport, ritkán peca.

Várom az életem végét, türelemmel.

hasonló helyzetben vagyok csak én nagybátyámmal élek,neki meg van a saját dolga családja nincs de mindig tesz vesz stb.

Elég sokat voltam gyerekkoromban is egyedül és most is,van amikor jó dolog de folyton vágyom emberi társaságra olyan társaságra ahol elfogadnak sőt kedvelnek,és nem csak egy kolonc vagyok egy társaság nyakán.

27f