Azok a férfiak és nők, akiknek nincs párjuk, hogy birkóznak meg a magànnyal ?

Eljárok kondizni, szórakozni, fesztiválozni a haverommal. Amikor dolgozom, próbálok csak arra koncentrálni. Próbálok minél többet elmenni otthonról, mert leginkább a 4 fal között jön rám ez az érzés.

Egyébként még gamelek is hétvégente és animéket is nézek. Mindegyik segít, ha igazán érdekel, amit nézek/játszom.

Próbálok boldog lenni egyedül is, de a helyzet az, hogy én igénylem a bensőségesebb emberi kapcsolatokat, szóval én társaságban is tudom magányosnak érezni magam, szerencsére mostanában ez nem jön olyankor elő, csak amikor otthon vagyok pl hétvégén. Na meg az ember amúgy is társas lény.

Nehéz vele megbirkózni, mert a testi érintés, szexualitás megélése, az érzelmi biztonság, a valakihez tartozás élménye teljesen kiesik, ami mással nem helyettesíthető és fontos lenne a kiegyensúlyozott emberhez méltó élethez.

Én is társközpontú vagyok, nehezen csinálok bármit is egyedül, szükségem lenne arra hogy megoszthassam valakivel a gondolataimat, valaki akit gyakran megérinthetek. Jól bírom az egyedüllétet, de ha túl sok van belőle, akkor magánnyá változik.

28/F

Nagyon sok munka, kutya, macska, minden napos kemény piálás erős nyugtatóra és antidepresszánsra, láncdohányzás. Meg van egy nagyon jó lánybarátom, akivel ha van időnk, sokat beszélgetünk, így nem érzem magam mindig magányosnak. Így.

38/f