Nőként csak várjak, hogy a férfi lépjen, mert ha tetszek neki úgyis fog?

Én mindig kezdeményeztem és nem éreztem gáznak, majd rájöttem, hogy igazából semmi értelme. Ha nekem kell kezdeményezni, akkor vagy nem tetszem neki és hiába nyomulok rá, nem akarja, vagy annyira félénk, hogy nem mer ő jönni, az meg egész kapcsolat alatt ilyen lesz.

Úgyhogy én leszoktam róla felnőttkoromra. A férfiak tudják, hogy nekik kell kezdeményezni és fognak is, ha kell nekik a nő, és bátrak.

10#

7-es vagyok. Hát kezdésnek jó lesz a rendszeres mosolygás, szemezés, próbálj minél többször összefutni vele. Ha ő is elkezd nézegetni, mosolyogni, akkor már jó úton haladsz. De ha egy idő után sem reagál, akkor vsz nem érdekled.

Ha félénknek tűnik, akkor lehet gyenge jel esetén sincs bátorsága leszzólítani. Pl sok csalódás miatt.

"8. Te se gondolod komolyan, hogy a férfiak jobban félnek kimondani a frankót, mert sérül a férfiasságuk.. amióta világ a világ azóta kezdeményeztek a férfiak a nőknél. Csak mára változott ez ekkorát.."

Nem a férfiasság sérülése miatt óvatosabbak a férfiak, hanem a világ és nők változtak.

Nagyapám korában még simán meg lehetett szólítani egy nőt a vonatállomáson (ő is így ismerte meg a nagyanyámat), lehetett randit kérni munkahelyen, vásárlás közben, stb. Ha nem jött be a férfi, akkor kapott egy udvarias elutasítást, nem lett belőle "ügy", patália, felháborodás.

Emellett egyértelmű jel volt minden nőnél, hogy van e gyűrű az ujján. Nagyon gyorsan ment az eljegyzés, nem úgy ment mint manapság, hogy 10-12 éve együtt lévő párok, aztán se gyűrű, se férjezett név (ez is jól kiment a divatból), se semmi.

Manapság ha megszólítasz egy idegen nőt az utcán, a vontállomáson, a boltban, az edzőteremben, akkor jó esély van rá, hogy nem csak sima elutasítást kapsz, de még komoly felháborodást is, hogy hogyan merészeled.

Ha a munkahelyen teszed, akkor könnyen lehet, hogy mehetsz a HR-rel is beszélgetni, nagyon könnyű belefutni zalatós vádakba akkor is, ha kedves, udvarias, tisztelettudó vagy.

Emellé a nők 99%-án semmi nem jelzi, hogy függetlenek e.

Na ebből az élethelyzetből indul az, hogy manapság sokkal visszafogottabban udvarolnak/próbálkoznak a férfiak. Ha nincs egyértelmű jel, akkor nincs udvarlás sem.

#4-es vagyok. Megjegyezném még, hogy férfiként a másik oldalról jelenleg én is hasonló szituban vagyok - szeretnék kezdeményezni, csak még nem tudom hogyan!

Konkrétan: fél éve ismerem egyik kolléganőmet, nagyon tetszik, és bár nem mutatom ki, de a közelében sokszor zavarba jövök. Az érzés kölcsönösnek tűnik felém, voltak már Neki egyértelmű jelzései, de minden szóbeli előzmény nélkül nem akarok csak úgy a dolog közepébe vágni, minimum egy tartalmasabb beszélgetés kellene négyszemközt, de sajnos a munkabeosztásunk miatt még eleve erre sem volt alkalom, nemhogy a téma előjött volna, pedig leginkább az kellene hozzá!

Nem érdekled, vagy csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá - ha Neked esetleg van elképzelésed az “indulásról”, akkor használd ki a dolgot, és mondd meg Neki, hogy mit érzel!