Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl nagyok az elvárásaim? Nem is szeret?
Sziasztok!
20 éves nő vagyok, a párom pedig 21. Lassan 2 hónapja hogy hivatalosan is együtt vagyunk. Számomra Ő az első férfi akivel komolyabb kapcsolatba kezdtem. Előtte volt mondhatni sok randim egy másik fiúval még a Tinderről. Nagyon maximum vele tudom csak összehasonlítani a páromat, ami tudom nem szép dolog hiszen két külön emberről van szó... De akkor a lényegre is térek.
A jelenlegi párom még soha semmit nem adott nekem. Nem nagy dolgokra gondolok, puszta apróságokra mint mondjuk egy szál rózsára. Vagy egy normális randi megszervezése. Az előző udvarlómmal ellentétben, még egy randevút sem szervezett meg, amikor még hűvösebb idő volt, akkor is maximum sétálni mentünk és sehova se ültünk be meginni valamit. Nekem ez nagyon furcsa volt, de nem tartottam elvárásnak hogy az első randinkon üljünk be valahova valamit elfogyasztani. Utólag visszagondolva lehetett volna, séta közben nem olyan egyszerű megismerni a másik félt, míg egy kávé felett, folyamatos szemkontaktussal egyszerűbb lett volna a helyzet.
Én szeretem a páromat, a személyisége mindent vitt nála, jó humorával meg tényleg néha lenyűgözött. Viszont most már kezdem azt érezni, hogy nem nagyon akar beletenni bármennyit is a kapcsolatunkba. Én sokszor kedveskedtem neki apróságokkal, sokszor vettem neki a kedvenc nasijából, megsütöttem szülinapjára a kedvenc sütijét, vettem az álmatlansága ellen tablettákat neki, mindig megkérdeztem tőle milyen volt a napja, ha írt szinte egyből visszaírtam mert alig várom hogy beszélgessünk egy kicsit. Ő ezek közül semmit sem viszonzott még.
Egy dolgot kértem tőle, hogy csináljunk egy közös képet. Saját magamnak, emlékbe. Tegnap másodszorra is visszautasította. Miért teszi ezt? Nagyok az elvárásaim? Nem akar felvállalni? Én például már mondtam neki hogy be szeretném mutatni őt a barátaimnak. El is hívtam hogy csatlakozzon hozzánk egy vacsira, hiszen ők is nagyon kíváncsiak már arra az emberre, akiről hetek óta mesélek nekik. Nem elég az, hogy visszautasított valami kamu indokkal, de neki például még egyszer se jutott az eszébe hogy bemutasson a barátainak. Sőt, mondok jobbat: elmondása szerint a legtöbb barátja nem is tud rólam.
Kérlek, valaki mondja azt hogy csak túlreagálom a dolgokat...
válasza:Még nagyon az elején vagytok,lehet,hogy neki túl gyors a tempó...
Amúgy igen,egy kapcsolatba szenvedély kell,nem anyáskodás.Ráérsz babusgatni öt év múlva,jelenleg még csak nem is érdemli meg,hogy elkényeztesd.
válasza:Huhh. Hát azt kell mondjam, jól érzed sajnos, ez nagyon egyoldalú. Az, hogy az elején vagytok, nem mentség, pont hogy jobban oda kéne tennie magát, hiszen ez az udvarlási fázis. Várnia kéne, hogy írj, programokat javasolni stb. Az, hogy a barátai nem is tudnak rólad, az nagyon azt mutatja, hogy nem gondol rád barátnőként.
Személyes tapasztalatom hasonló esetben az, hogy ha az elején nem töri magát, később se fogja. Én is arra vártam, hogy majd jobban megszeret és majd akkor... Ugyanolyan önző maradt, nem udvarolt, nem érezte azt standardnak, hogy elkísérjen, ő is igazodjon hozzám, apró gesztusokkal a kedvemben járjon, míg én ilyen szempontból többet beletettem. Pedig ő hamar mesélt már rólam a barátainak, hamarabb be is mutatott nekik, de az enyémekkel pl nehezebb volt összehozni (de az részben az én szorongásom is). Családoknak bemutattátok egymást? (És még az sem jelent komoly szándékot, mert van aki hazavisz elég hamar, aztán kitalálja, hogy mégse szerelmes...)
A tanácsom az (a fiatalabb énemnek is meg neked is), hogy viselkedj nőként: ne engedd meg neki, hogy ne kelljen udvarolnia, kényeztetnie. Annyit tegyél bele, amennyit a másik is. (Érdekes módon akkor összekapta magát az exem, amikor szünetet kértem, de akkor már túlságosan sok volt mögöttünk és nem volt hosszú távú változás.) Hiába tartod érdekes, vonzó embernek. Ha azt éled meg mellette, hogy szenvedsz, hiányod van valamiben, nem lehet ezt kommunikálni, nem veszi figyelembe az igényeidet, egyszerűen nem jó neked, akkor ez a te valóságod. Nekem sokat segített a külső nézőpont, a barátok, akik ezekre ráébresztettek. És még én védtem az exem, hogy de így meg úgy. Erre barátnőm azt mondta, hogy "nem ismerem ezt a Gyurit, csak azt látom, hogy folyton sírsz miatta". És ez sok mindent elmond.
Köszi a válaszokat.
Februárban ismerkedtünk meg, azóta randizgatunk és áprilisban kérdezte meg hogy "hivatalosan" is leszek-e a barátnője... Tehát igen, Ő is tudja hogy mi mik vagyunk egymásnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!