Nők és férfiak hogy lehet hogy már tini korban is "zsák a foltját" módon vonzódnak egymáshoz?

Similis simili gaudet. :)

Az ember azokkal érzi magát egy "csapatnak", akikkel vannak közös dolgaik. Minél több a közös a számukra fontos dolgokból, annál inkább. Logikusan belegondolva jobban meg tud érteni az (főleg gyerekként), aki hasonló életet él(t), mint te és jobban el tudsz beszélgetni azokkal, akik hasonló dolgokat csinálnak, mint te.

Ez nem arról szól, hogy tudjuk, hogy hol a helyünk, hanem arról, hogy a szerelem és a barátság alapja is az egymásratalálás. Hogy együtt képesek vagytok dolgokat csinálni, amiket szerettek és ezt meg tudjátok egymással osztani úgy, hogy a másik is azt érzi, amit ti.

#3

Az attitűd és az értékrend ott is megjelenik. Én például kétkezi munkás szülők gyereke vagyok, de úgy neveltek, hogy bennem legyen egy alap kíváncsiság és megértésre törekvés a világ dolgai iránt. Én voltam a bogaras lány, aki összeszedett minden vackot, hogy nagyító alatt megvizsgálja, random könyveket hurcolt magával és mindent meg akart fogdosni. A nyelvezetem miatt (budapesti gimi, Pécs mellől egy kis faluból származik a családom) többször beszóltak, de például engem a hozzáállásom a világhoz dugott be egy skatulyába. Így kötöttem ki a kocka srácok között és voltam gyakorlatilag végig osztályelső. Az elithez nem tartoztam, de a maximalista szülők gyerekeit vonzottam. Volt egy csomó közös témánk, csináltunk egy csomó hülyeséget, amit más nem tudott értékelni (ipodot szereltünk szét, hernyót keltettünk, gyíkokat fogtunk a vár oldalában), szóval főleg ez adta meg a mi csapatunk alapját.

És azóta is "megragadtam" itt, elsőként a családból egyetemre mentem, természettudományi területen tanultam, a barátaim többségét a mai napig többségben mérnökök és természettudósok alkotják.