A nők miért nem tudják még ők maguk sem, hogy mit akarnak?

A férfiak azt tudják, hogy egyszerre több nőt is simán meghúznának, semmi mást.

Ha szerelmesek is általában be vannak szarva az elkötelezettségtől, mert hogy nem élték még ki magukat, amikor az orruk előtt van az a nő, akiről álmodoznak, vagy szerelmesek.

A nők meg épp ezért nem tudják, hogy az a férfi megéri-e, hogy bele kezdjen valamibe, mert félnek a csalódástól.

2eske ezt honnan szívtad ki, a mütyürke agyából?

Épp fordítva van inkább, a férfiak a szexre hajtanak legtöbbször csak és a nő ennek a ténynek hatása alatt dönti el, hogy kivel is legyen együtt.

"Az teljesen nyilvánvaló, hogy így van"

Oké Pistike.

Nincs így, és rohadtul be is kéne fejezni az ilyesmik terjesztését, mert könnyen válhat zaklatás, bántalmazás melegágyává a dolog.

Nő vagyok és rohadtul tudtam mindig is, hogy mit szeretnék és mit nem.

Ennek ellenére én is bőven kaptam ebből a jelenségből. Megkaptam egyszer egy egész pszichoanalízist, hogy amiért nem volt jó kapcsolatom apámmal, zavaros a férfiképem, nem tudok kötődni, megijedek és pánikolok, amikor erős érzelmek vannak bennem, és a tinikori reménytelen szerelmeim csak menekülések voltak, hogy mondhassam, hogy voltam már szerelmes, de ugyanakkor meg nem kellett elköteleződni, kötődni. De sebaj, ő türelmes, megvárja, hogy csillapodjak, és segít feltérképezni az érzelmeim.

A valóság az volt, hogy a csávó egy ragacs volt, soha nem tetszett, de mivel tapadt, barátságig elmentem vele, de amúgy még külsőre sem jött be, a szexuális oldalam 100%-ig halott volt a jelenlétében.

Csak fiatalon féltem a határozott visszautasítástól, mindig csak szégyellősen mondtam, hogy bocsiiii, de nem, vagy ha nagyon rámenősködött a csávó, akkor azt mondtam, hogy egyáltalán nem akarok most kapcsolatot, mert volt pár olyan élményem, hogy ha megmondtam, hogy kifejezetten ő nem tetszik, akkor vagy begurult és rámömlesztette a dühét, esetleg fenyegetett, vagy elkezdte ezt a pszichoguru stílust, és szépen, kedvesen elmagyarázta, hogy de igen, valójában tök jók leszünk együtt, majd rájövök. Azóta már nem érdekel, elküldöm nem sértőn, de rideg stílusban bármelyiket, és visszaverem a parádézukat is.

Soha az életben nem volt olyan, hogy megijedtem az érzéseimtől, nem félek kötődni, nekem teljesen természetes, ha szerelmes vagyok, és az elköteleződés is az.