Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerinted te értesz a női lélekhez? (Férfiak válaszát várom). Bővebben lent. Bocs, hosszú lett.😕 Köszönöm, ha elolvasod. Nem párkapcsolati téma, azért írom csak ide, mert férfi-nő gondolkodásbeli kérdés.
Leírom a szituációt, ami velem történt, hátha úgy érthetőbb, mire gondolok.
A férfi chatpartnerem volt, kb.1 éve. Semmit nem akartunk egymástól. Neki családja van, én nem akarok pasit. Ő barátjának tartott (tudom, hogy férfi és nő között nincs, szerintem se, szerinte viszont igen), én egy haveromnak őt. Soha nem találkoztunk személyesen.
Szóval én csak miatta mentem fel néha arra az oldalra, de mostanában alig-alig tudtam írni, mert nagyon mélyponton vagyok, rengeteg dolgom van. Én a problémáimat nem részleteztem neki, csak azt tudta, hogy minden nap sz@r napom van és mindig rohanok, ezért írok ritkán.
Többször kérdezte, mi van, de nem nagyon akartam azzal terhelni, mert jót tényleg nem tudtam volna írni, meg időm se volt ugye. Legutóbb, amikor újra kérte, hogy írjam le, mi a bajom, leírtam a 600 problémámból kb. tízet. Abból az egyik olyan, ami minden nő számára az egyik legnagyobb csapás, és eddig úgy vettem észre, ezzel a férfiak is tisztában vannak.
Nos, ő erre elkezdte, hogy "szerettessem megam egy pasival, hogy legyen párom."🙄 Én szerintem nem vagyok egy menhelyi kutya, akinek meg kéne szerettetni magát valakivel, hogy befogadják. Egyetlen dolog van rendben az életemben, történetesen az, hogy nem akarok pasit és nincs is. Tehát ez nem volt a felsorolásban. Nem kértem tanácsot, pláne nem létező problémára, nem akartam, hogy megoldja helyettem, kizárólag azért írtam le, mert sokszor kérte, és úgy éreztem valami magyarázattal tartozom neki, hogy mostanában miért nem írok, mert addig gyakrabban ráértem.
Mondtam neki, hogy eszem ágában sincs, mivel semmi köze a problémáimhoz, csak tetezné azt, kisebb gondom is nagyobb a pasizásnál és, ha akarnék se férne bele az időmbe, hisz épp az az egyik bajom, hogy túl sok dolgom van.
Szerintem nem sok empátia lehet abban az emberben, aki egy közismerten fájdalmas, nőket érintő problémára ezt ajánlja kéretlenül, majd utána megsértődik, ha nem úgy fogadják, ahogy képzelte.
Utána írtam, hogy most nincs kedvem ezen vitatkozni, szerintem én jobban tudom, mi a problémám és azt szeretném megoldani, pasizni pedig NEM szeretnék.
Ezután közölte, hogy neki ilyen negatív emberre nincs szüksége, majd letiltott.
Nos, én női aggyal úgy gondolkodom, ha megkérdezem valakitől, hogy mi a PROBLÉMÁJA, akkor negatív dolgokat fog mondani, hisz a problémák általában negatívak🤷🏼♀️ Ha szivárványos boldogságról akarok hallani, akkor nem kérdezek ilyet. Tanácsot pedig akkor adok, ha kifejezetten megkérnek rá és akkor is az adott témában. Nem tök másról, ami fel se merül, mint probléma.
Ti hogy látjátok? Én vagyok a hülye? Vagy ő? Vagy ez egy ilyen általános férfi-nő gondolkodasbeli különbség.
válasza:
válasza:Én alapvetően "értek" hozzá, de ugye nem igazán van olyan, hogy "női lélek" mert mindenki más belül, nincs két egyforma ember. Szóval úgy alapvetően inkább azt mondanám, hogy teljesen tisztában vagyok vele, hogy sokszor mire lenne szüksége valakinek vagy mi esne számára jól.
"nem sok empátia lehet abban az emberben, aki egy közismerten fájdalmas, nőket érintő problémára ezt ajánlja kéretlenül"
Mi lenne ez a probléma?
Igazából két dolgot mondanék.
1. Valamilyen szinten mindenkinek szüksége lenne a szeretetre és a legtöbb esetben ezt egy pártól lehet igazán megkapni, ha valakinek nincsenek normális családi körülményei vagy közeli barátai. Szóval valahol szerintem van igazság abban amit mondott, csak lehet hülyén fogalmazta meg. Gondolom nem elsősorban a pasizásra gondolt, hanem hogyha lenne melletted valaki aki meghalhat, megölel ha szomorú vagy és odafigyel rád az sokat segíthet.
2. Igazából én úgy érzékelem, hogy te depressziós vagy és amit írtál meg ahogyan írtad ő lehet szimplán "hisztinek" fogta fel és sokan tényleg úgy vannak az ilyennel, hogy nem akarnak az életükbe olyat aki folyton rosszkedvű. Ezzel csak annyit tudsz tenni, hogy tudomásul veszed.
válasza:Nem vagyok pszichológus, nem kell értenem hozzá.
Amúgy tipikusan van olyan akinek értem a lelkivilágát, olyan akinek kb értem és olyan is van, akinek egyáltalán nem. De férfiaknál dettó (egyéb neműeknél is így volna, de nem ismerek egyet sem).
#9! Nem azt mondtam, hogy nem tetszik, csak meg szeretném érteni, hogy hogy van ez.
De a kettőnek nincs köze egymáshoz. Nem azért nem akarok párkapcsolatban lenni, mert nem lehet gyerekem, és ő ezt TUDTA.
"Szerettesd meg magad!" durva mondat igen, de ha 1 éve nyomjátok, akkor ismer már azért és gondolhatja, érezheti, hogy mégis milyen ember vagy. Lehet ez volt az utolsó csepp a pohárban nála, betelt és letiltott főleg úgy, hogy összekaptatok és nem értetted meg, hogy honnan indult ő ki."
Ezt a részt egyáltalán nem értem.
"Természetesen írhatta/mondhatta volna, hogy sajnálom blabla, de lehet nem merte, azt hitte inkább azon akadtál volna fel."
Ez pont azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem ismer. Hisz, ha ismerne, tudta volna, hogy semmit se "kell" mondania. Ha kérdeznek, válaszolok. Kérdezte, mi bajom, elmondtam. Az is elég, ha semmit nem mond rá, vagy azt, hogy á, értem, akkor ezért nem érsz rá, hisz eredetileg ez volt a kérdés. Aztán túltárgyaltuk.
Az én barátaim kéretlenül nem szoktak. De mivel leginkább barátNŐIM vannak, ez is kérdés, hogy véletlenül vannak olyan barátaim, mert ők valóban ismernek és tudják, ha tanácsra van szükségem, akkor szólok, vagy nemfüggő.
Nem volt vita. Mi volt az ugatás? Hogy nem szeretnék most ezen vitatkozni?
válasza:Neki lehet ugatásnak tűnt, hogy túl lett tárgyalva. Ennyi épp elég.
Azt írtam ismer valamennyire, nem tökéletesen. Nem mindenki (sőt a többség) tud úgy reagálni, ahogy kellene, vagy elvárnád főleg online közegben. Neked nem tetszett, hogy azt írta, neki meg az, hogy negatív aurád van szerinte.
Valljuk be, ha tudta az elejétől fogva, hogy nincs tervben férfi az életedben és nem is viselkedett félreérthetően, akkor nem az az oka, hogy "vége" lett.
#13! Azt a problémát már leírtam valamelyik kommentemben.
1. Ezzel azért nem értek egyet, mert nem értem, miért mossák össze a társtalanságot a magánnyal. Egyáltalán nem vagyok magányos és nagyon sokan szeretnek. Néha túl sokan is😂 Elég szoros baráti kapcsolatom van, sok 20+ éves. Azon kívül is rengeteget vagyok emberek között, kb.7napból 6-ban reggeltől estig. Társaságban Isten tudja miért, de elég népszerű vagyok. Soha életemben nem unatkoztam, nem vagyok szeretethianyos, semmi ilyesmi. Néha már kicsit terhes is nekem a sok ember. Párkapcsolatom is lehetne, ha szeretnék, szoktak próbálkozni, de nem szeretnék. Éltem már párkapcsolatban, jóban is, rosszban is, hidd el, tudom, mit szeretnék. Amikor hazaérek, én már semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy EGYEDÜL legyek, nyugiban. Ez nem rossz, főleg, ha az ember maga dönt úgy, hogy nem akar társat. Elhiszem, hogy vannak, akiknek ez fontos, ők a társtalanságtól szenvednek/szenvednének, de én ragaszkodom hozzá. Az zavar, hogy miért nem lehet elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák?
2. A pszichológusom szerint nem vagyok depressziós. Egyszerűen nagyon megtépáz most az élet. Azt szokta mondani, nagyon nem irigyel. Küzdök becsülettel, nem panaszkodom, de ha megkérdezik, nem tudok nem őszinte lenni. Nem mondhatom, hogy minden csúcsszuper, ha épp nem az.
Tudomásul vettem. Nem érzem akkora csapásnak, mondom a barátaim offline-ok, ők számítanak. Én őt egy laza havernak tartottam. Annyiból jó is, hogy felszabadult egy kis időm, nem megyek fel arra az oldalra. Csak nagyon nem értettem.
Köszönöm, hogy ilyen sokan írtatok, kezd tisztulni a kép 😁
#12,#16! Igen, és se gondoltam, hogy többet akarna tőlem (akkor eleve nem beszélgettem volna vele.) Ettől volt még furcsább, hogy miért van felháborodva azon, hogy nem akarok pasizni, amikor 1.tudja, 2.nem említettem problémaként.
Én mondom, nem akarom már magam ismételni, de ha megkérdezem egy barátomat, mi a baja és negatív dolgot mond, azon nem akadok ki, mert szerintem az várható.
Nem gondolnám hisztinek, hogy nem szeretnék beszélni olyasmiről, ami egyáltalán nem aktuális és ezt megmondom.
Szóval csak kíváncsi voltam, hogy mi lenne ilyen esetben a helyes? Mondtam volna, hogy semmi és utána megsértődök, mert nem találja ki, mint ahogy városi legendák szerint egyes nők szokták? Aztán meg hazudjam azt, hogy köszi, tök jó ötletet adtál az (egyébként nem létező) problémámra?
Nekem ez kb.olyan, mintha üldögélne egy síró kisfiú a folyóparton. Odamegy egy ember, megkérdezi, miért sírsz kisfiú? Mert nem tudok úszni. Hú, de rohadt negatív vagy. Gyere, megtanítalak biciklizni. Dehát, én tudok biciklizni! Hálátlan dög! Meg se érdemli a segítséget!🤣 Lehet, tényleg túl logikus vagyok.🤷🏼♀️
Mindegy is. Mostanában nem valószínű, hogy ilyen helyzetbe kerülök. A problémáim valószínűleg egy darabig velem maradnak, de a barátaim már tudják, nincs ilyen félreértés. Több chatpartnerem meg úgysincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!