Miért elnézőbb az ember a barátaival, mint a párjával?

Szerintem ez természetes... Én is többet várok a pasimtól, mint a barinőimtől. Minél közelebbi a kapcsolat, annál nagyob súllyal esik latba egy hiba, és ez nem csak a barátság - párkapcsolat terén van így.

Ha egy kollégám kifecseg rólam valamit, amit nem kéne, az gáz, és valszeg egy kicsit neheztelni fogok rá, ha viszont a testvérem teszi azt, akkor százszor dühösebb és csalódottabb leszek, hiszen tőle több figyelmességet és lojalitást várok.

Mert teljesen más a kapcsolat jellege. Bocs, de fordítva nem így van? Egy kapcsolatnak sokkal több "kritériumnak" kell megfelelni, bármennyire is hangzik ez így rosszul. De barátok közt sem mindegy. Vannak dolgok amiket csak a legközelebbi barátaidnak mondasz el és a kevésbé közeli barátaidnak nem. Ha egy kevésbé közeli barát csinál valamit, ami neked rossz az mégiscsak kevésbé érint meg, mintha a legjobb barátod aki mindent tud rólad.

Ha együtt laksz lakótársként pl.: egy közeli barátoddal persze ott is kell alkalmazkodni, de valahogy az ember sokkal lazábban kezeli. Talán, mert tudod, hogy akármennyire is vagytok jóbarátok, nem fogtok örökre együtt élni, nem terveztek úgy közös életet. A pároddal (bár utálom ezt a szót, na mindegy) mégiscsak jobb esetben egy életre tervezel eleinte, egy család akartok lenni (mindegy, hogy gyerekkel vagy anélkül), ott többet nyom a latban. Pl.: együtt laksz egy közeli barátoddal lakótársként. Ha ő a saját szobájában a földre hányja a ruháit, annyira nem zavar, mert te úgyse alszol ott, az kvázi nem közös tér, nem fog zavarni. Aztán ha elköltözöl a pároddal és ő teszi ugyanezt, mert közös szobában alszotok, te is nézed, téged is érint és mivel a társad az illető valahogy automatikusan elvárja az ember, ha te nem hányod a földre, ő se tegye. Szerintem ez evolúciósan kódolt dolog, hogy az ember a párjától többet vár.