Férfiak! Mit gondolt a legénybúcsúra kell egy sztriptíz lány kérdéskörről?

Szerintem mindenkinek megvannak a saját határai. Én úgy gondolom hogy mikor tiszta szívemből kimondom életem szerelmének az igent, nem szeretném azt a képet látni magam előtt, hogy tegnap még egy meztelen nő testét nézte.

Számomra ez egy hatalmas elköteleződés lelki dolog, ha tartanék is valaha lánybúcsút, én őszintén azt szeretném, hogy jó kedvűen lerészegedés nélkül sztorizgassunk a régmúltról, szóba jöhetnek a szingli lét szép élményei, a párommal való első találkozás, és egy végeláthatatlan élmény ami azt biztosítja bennem hogy a barátaimmal töltött idő a házasságtól független ugyanezt a minőségű élményt fogja megadni, csak itt meg van a plusz, készülök valamire, várok valamit.

A párommal úgy került szóba a téma hogy megkérdezte, hogy mit csinálnék ha egy izmos férfi beleriszálná magát az ölembe, én annyit tudtam mondani, hogy ez nem történne meg, mert számomra nem szórakoztató ha egy férfi sztripperként műsorozik - és ez tényleg így van.

Mikor visszakérdeztem, ő annyit mondott, hogy nyílván eltolná a hölgyeményt. Tudni kell róla, hogy általánosságban azt is tiszteletlennek tartja ha egy férfi megbámul egy nőt - persze nézze meg, az ösztön nem tűnik el, csak a szerelem elnyomja, hogy tovább fantáziálj, és ezzel teljesen egyetértek mégha én nem is így vagyok bekötve.

Visszakanyarodva, azt mondta ő magától nem akarná, de ha a haverjai maguktól hívnák a sztriptízest hogy mondhatná azt hogy nem. Ez egy poén kellemetlen helyzetbe hozni a vőlegényt mielőtt férjhez megy.

Megkérdeztem, hogy de ha te nem szeretnéd, akkor miért nem lehet a barátoknak azt mondani, hogy ne legyen sztriptíz? Erre már nem mondott semmit. Csak hogy bekorlátozom és nem bízok benne. Visszatérve az elejére, én bízok, de nem tartom tiszteletteljesnek. Ha már múlik a szerelem, ha már a szeretet tart minket össze menjen el a haverjaival sztripízklubba, nézegessen tökéletes nőket, ha akar, főleg, ha már én sem leszek életem legjobb formájába, de ne életünk legszebb napja előtt.

Ezt a sztorit lényegében azért írtam le, hogy érthető legyen a kérdésem.

Kíváncsi vagyok, hogy nekem az én felfogásommal ezzel bele kell törődnöm, hogy ez ilyen, mert minden férfi szerint ez oké, vagy ami erősebb bennem most, hogy aki így gondolkozik nem a megfelelő partner számomra, és van esélyem rá hogy valakinek is hasonlóak legyenek a határai mint nekem?