Fiúk, férfiak. Szeretitek ha a nő "rajongva" szeret titeket vagy az már sok?

Úgy talán ne rajongjon, mint egy nagymama a kisunokájáért, mert az kb olyan, hogy a gyerek bármit csinál, a mama imádja. Ez nekem hiteltelen, mert teljesen elfogult.

Szeretem, ha a nő szerelmes, érzelgős, bújós, ezt igénylem is, és viszonzom is... szeretem, ha a kapcsolat ilyen szinten mély, és lelkileg is meg van benne ez a ragaszkodás. Ha így érted Kérdező a rajongást, akkor igen, ez így nagyon fontos.

Viszont én azt tapasztaltam, hogy a nők felé nem jó megnyílni, mert amikor meglátják a férfi gyengeségeit, vagy kiszolgáltatottságait, akkor elkezdik lenézni, megvetni, mert lehet, hogy ők azon a területen erősek.

Nyilván egy álomkapcsolat lenne, ha egymást elfogadnánk, tisztelnénk, és egyikünknek sem kellene semmi miatt sem szégyenkezni, vagy attól tartani, hogy a másik megveti. Valójában pont ezeken a legérzékenyebb területeken kéne megmutatni a másiknak, hogy a gyengeségei miatt nem fogjuk megvetni, elhagyni. Valahol a legmocskosabb dolog, amikor a másik már teljesen megnyílt, és a legérzékenyebb területén bántalmazzuk.

Nem lesz tökéletes kapcsolat, nincs tökéletes ember. Ha valakit szeretünk, akkor mindennel együtt szeretjük. De megfordíthatjuk: egy tökéletes embert is lehet "nem szeretni". Szóval nem a tökéletessége miatt szeretünk valakit, vagy sem.

Nekem ez sem elég igazából. Nekem az az igazi vágyam, mikor nem töltünk egymás nélkül ébren töltött percet halálunkig, ahol az imádat már olyan, amin csak kacagunk, hogy az a gyerekeknek való, mert a miénk egy egymásban feloldódó megszünéses egyesülés. Amikor már annyira nagy az érzelem, hogy sírni sem tudsz, mert ha igazán átéled, olyannyira naggyá és igazzá válik, hogy a test nem tudja lekövetni, nem tud sírni a gyönyörtől, mert az a sírás spektrumán túl van.

Szóval..., szeretem. Szeretetben nincs túl sok.

15.

Sajnálom, hogy ilyen tapasztalataid vannak. Te írtad a 12-es választ is? Remélem, hogy mielőbb találsz olyan társat, aki igazán szeretni fog és akinek újra önmagadat mered majd adni és ő értékeli ezt.

15: 14-es vagyok. Ez valószínűleg nemtől független dolog. Az ilyenek szerintem eleve megvetik az embereket, és teljesítmény alapján rangsorolnak. Igaz ez sportra, munkára, pénzre, bármire.

Sajnálom, hogy te is megélted ezeket, de sajnos nem vagy vele egyedül. Én is erre jöttem rá, hogy végig hamis volt a szeretet, nem volt meg benne az az odafigyelés, elfogadás, ami egy kapcsolatban alap kell legyen.

"ha véletlenül megbántod, az neked is fáj, talán még jobban is, mint annak, akinek fájdalmat okoztál."

Ezzel is teljesen egyetértek. Jó amikor a kapcsolat ilyen mély, hogy egymást annyira szeretik, hogy az egymásnak okozott fájdalom legalaább annyira fáj, mintha magunknak okoztuk volna.

Együtt nevetni, és együtt sírni - szerintem ez a mély kapcsolat. Nem azért, mert kötelező mellette lenni, hanem mert szeretjük együtt megélni az életet, és mindkét félnek pont az esik a legjobban, ha mindent meg tudunk osztani egymással.