Egyedülálló, gyermektelen, egyedül lakó nők, mennyire megszokott nálatok, hogy semmihez sem lehet hozzányúlni? Most voltam fenn a randipartnerem lakásán, és részletek lenn.

Nálam pl pont a gyertya az, ami dekor, mert különleges, szép, emlék, etc. ami a polcon van gyertyám, az nem gyújtásra van, hanem mert emlék.

Van viszont szép mécsestartóm, legalább 5-6, azt rendszeresen használom.

Más: amit a polcon, szekrényen találsz, ahhoz NEM nyúlsz hozzá, ugyanis nem a saját lakásodban vagy.

Engem tiszta szívedből gyűlölnél.

Nekem az önálló életben az volt a legcsábítóbb, hogy úgy díszítem, ahogy akarom. Minden évszakra vannak dísztárgyaim. Most ezüstszínű terítő az asztalon, kis műjéggel behintett ágacskák, csillámos potpurri... tavasszal lecserélem halvány sárga terítőre, nárciszokra, zöld díszkövekre.

Nekem vannak gyertyáim, amik limited edition-ök voltak, ezeket nem gyújtom meg, de van kétszer ennyi olyan, amit lehet égetni. A kanapénak nem tetszik az anyaga (viszket tőle a combom), ezért lila pléddel le van takarva csak az a része, amin ülök, de tudok adni begubózós takarót sok színben és vastagságban.

:D mintha magamról olvasnék

nálam is a legtöbb tárgy dekor

azoknak megvan a helyük, és nem szeretem ha elmozdulnak kivéve éjjel, amikor nem látom

például párna, törülközők, poharak, ruhadarabok, újság stb. ezeknek megvan a pontos helyük

de gyertya nálam nem dekor, az használati eszköz, bár annak is megvan a pontos helye :D

nagyon idegesítő, amikor a barátom feljön hozzám, szétdobálja a ruháit, összevissza teszi a párnákat, a törölközőket, a poharát, és mikor elmegy 30 percig pakolok utána hogy minden visszakerüljön a helyére