Miért sérti a szegény férfiakat, ha én kimondom, hogy jómódú, szellemileg igényes párt keresek?

Jómódú alatt nem a milliomost értem, aki elvisz egzotikus nyaralásokra és nekem egy forintot nem kell fizetnem soha semmiért. :D

Közepesen gazdag családból származom, van pár ingatlanunk, ezekből választhattam magamnak. Van egy online vállalkozásom, abból élek, de folyamatosan képzem magamat több területen. Nyaralni évente egyszer járok, többnyire Európán belül, ezen kívül még egyszer országon belül megyek wellnessezni.

Egy hasonló szintet várok el, mind anyagi, mint szellemi szinten. Rosszul vagyok attól, amikor meghallom, hogy valaki az államot vagy bárkit hibáztat a saját sikertelenségéért. :D Férfiatlannak tartom azt, aki nem képes összeszedni magát és megdolgozni a céljaiért, sőt, a probléma már eleve ott kezdődik, hogy sokaknak célja sincs.

Esélyt sok embernek szoktam adni a randira, mert nyilván online nem tudok személyiségre szűrni és egy kép alapján bármilyen lehet az illető, egy szerény körülmények között élő ember is tud kirakni nyaralós képet külföldről, amikor életében egyszer eljutott valahova, de ha valami nem tetszik, akkor utána le szoktam írni nekik, miért nem lesz következő randi, erre persze a többség kiakad és anyázik. :D

Kérdem én, mi a probléma? Még csak lehúzni sem szoktam őket, tekintve, hogy mindig felajánlom, hogy fizetem a részem, amit persze többnyire elfogadnak, úgyhogy maximum az időnket pazaroltuk mind a ketten.