Miért mondják ítélik el az olyan kapcsolatokat ahol nagy a korkülönbség a két fél között?

Egyrészt az ilyen kapcsolatok mögött anya- vagy apakomplexus van, ami nem baj, de az is lehet, hogy csak érdek. Ez már baj. És sokan ezért ítélik el őket, mert nem tudják elképzelni, hogy igazán szerethetik egymást, pedig van ilyen kapcsolat, tapasztalatból tudom, mekkora szerelem volt!

Az ember, bármennyire szereti is rendíthetetlen kősziklának hinni magát, folyamatosan változik. Napról napra új ingerek érik, új behatások formálják a tudatát. És egy-egy behatás merőben másképp érint egy 50, mint egy 20 éves egyént. A fiatalok lenézik az öregek bölcsességét. Hogyne néznék le, amikor ők maguk annak még a létezését sem tapasztalták meg, nemhogy a lelkivilágra, életszemléletre, gondolkodásmódra gyakorolt hatását. Az öregek is lenézik a fiatalt, amikor a rendíthetetlen magabiztosságukkal véleményt formálnak, vagy éppen ítélkeznek. Ilyen az ember. Még a tolvaj is lenéz a meglopottat. A lényeg a lényeg: egy párkapcsolatban, urambocsá' együttélésben hatványozottan jelentkeznek a generációs különbségek, és csak az egyik fél folyamatos sérülése vezethet a folytatáshoz.