Mikor szoktatok boldogabbak lenni: kapcsolatban, vagy egyedülállóként?

"Mikor szoktatok boldogabbak lenni: kapcsolatban, vagy egyedülállóként?"

Spirituális szemszögből nézve sajnos nincs az a válaszlehetőség amit igazából bepipálnék, mert én annak a híve vagyok, hogy a saját boldogságomat nem külső mankók mentén élem meg, "szerzem be". Hanem saját magamból eredeztetem. :) Pár éve még pipáltam volna valamelyiket, de én most(anság) így élem meg ezt.

Számomra tök független az eredeti kérdésedtől. :)

Nő vagyok és maradéktalanul boldog voltam szingliként. Most van párom, akivel nagyon jó a kapcsolatom, most még boldogabb vagyok.

Más kapcsolatom nem volt, de nyilván egy rossz vagy csak átlagos kapcsolatnál jobban érezném magam szingliként. Ezért is vártam sokáig és utasítottam el mindenki mást. Olyat is, akivel lehetett volna egy átlagos/közepes, de működő kapcsolat.

Egy hazug érzelmeken alapuló, esetleg kihasználtság fajta, vagy amíg nincs jobb...ilyen kapcsolat helyett jobb az egyedül.

Egyébként nem.

A legtöbb nőre valóban jellemző a szingli...ami nem egyenlő az egyedülállóval.

Ők a saját elhatározásuk, döntésük miatt azok.

Én 4 éve próbálkozok már mert elég sz**ar egyedül de sajnos nem jön össze semmi. ÉS most már elég pocsék egyedül.

"A szingliséget csakis egy tökéletes tarsért adnám fel aki mindenben number 1."

akkor marad a szingliség, mert olyan csak a mesében van, hogy valaki minden elképzelhető szempontból number 1.

Nő vagyok, egyedülállóként jobban élvezem az eletet

DE

csak azert, mert eddig sajnos nem a megfelelő férfiakkal voltam párkapcsolatban és azért jobban szeretnék egy boldog párkapcsolatban élni, mint továbbra is szingli maradni.