Ha lassan kifutsz az időből, szülnél olyannak, akinek egyébként nem?

Kérdező!

Akkor ejtesd teherbe magad, és szakíts. Ha úgy érzed, egyedül fel tudnád jól nevelni a gyerekedet, akkor hajrá! Tökjó, hogy neked van erre lehetőséged. De a kapcsolatodban semmiképp nem maradj benne!

Nem. Kizárt.

Ha annyira gyereket akarok, elintézem steril körülmények között pl beültetés, vagy teherbe ejtetem magam mással.

És egyedül nevelem - vagy majd a későbbi párommal. akit én nem akarok magam mellé élettársnak, férjnek, az nyilván a gyereknek sem lenne jó.

Vagy ha csak "hát, lehet kéne gyerek", de nem lennék biztos benne, akkor nem szülnék.

Én nem, de én sosem akartam minden áron gyereket. A férjemmel szeretnék, de ezt abszolút ő váltotta ki belőlem, szóval VELE szívesen vállalnék gyereket. Egyedül, vagy valami idiótával nem. De ha a férjem egyáltalán nem akarna gyereket, azt is el tudnám fogadni, inkább a páromat választanám, mint a gyereket.

De ha neked minden vágyad az, hogy anya légy, akkor hajrá. Bár ebben az esetben inkább inszemináció donor spermával. És akkor csak a te gyereked lesz.

Nőként nem tudom értelmezni, ezt a "neki" szülök dolgot.

Én leszek terhes minden nehézségévél, az én testem fog változni, én fogok szülni, én fogok abból felépülni, nekem lesznek esetlegesen maradandó egészségügyi problémáim, és az első időben a férfi max. segíteni tud néha, de sokkal több feladat hárul a nőre a gyerek ellátása kapcsán.

Mondjuk én nem akarok mindenáron gyereket, nem ebben érzem életem kiteljesedését (nagyon nem). Ha párom szeretne, akkor talán meggyőzhető vagyok, de ez a mi közös döntésünk. Biztosan nem szülnék instabil kapcsolatba. Önző dolognak tartom, hogy csak gyerek legyen. De aztán, hogy lesz-e apja, meg milyen körülmények között fog felnőni, az már teljesen mindegy. Ennél még egyes állatfajok is tudatosabban szaporodnak...