Ha lassan kifutsz az időből, szülnél olyannak, akinek egyébként nem?

Attól függ milyen a férfi, ha családcentrikus és én és a gyermek lenne a mindene, segítene, törődne velünk akkor igen.

Mert hiába akarsz te szülni, aki a fenti írandót egyáltalán "nem tartja be".

Ha nem tolerálod akkor minek tetted fel a kérdést? ^^

Akkor ne szulj neki és kész...

Férfira soha nem alapozok.

Csak akkor szülnék ha jók a génjei, es akkor vállalnám ha egyedul maradok gyerekkel.

Egyszer fordult meg a fejemben, hogy gyereket szeretnék valakitől.

NEM NEKI szülnék ahogy te fogalmaztál, hanem TŐLE szerettem volna.

De neki már voltak gyerekei, tőlem nem akart gyereket. Nehezen, de elfogadtam. Eszem ágában sem volt gyorsan mástól gyereket vállalni. Ugyanis ha én nem vagyok biztos magamban, nem vagyok biztos a páromban, és nem vagyok biztos abban, hogy mi ketten jó szülők és jó páros lehetnénk együtt akkor nem vállalok csak azért "akárkivel" gyereket mert kifutok az időből.

Így én végül kifutottam az időből. De! Miután a korosztályomban (45+) körülnézek és egyre több válást, megcsalást, széteső családokat látok, így utólag nem bántam meg, hogy nem lett gyerekem.

Amikor bejöttek a covid miatti lezárások, és a szülőknek otthon kellett maradni a gyerekeikkel (0-24-ben) nekik kellett őket tanítani, akkor is megkönnyebbülést éreztem hogy nincs gyerekem, pedig alapjáraton szeretem a gyerekeket(!). Ami meg azóta megy (energiaválság, magas infláció, háború a szomszédban, lakhatási válság (magas albérlet és lakásárak, egekben az építőanyagok ára stb) az még inkább megerősített abban, hogy nem baj hogy nem született gyerekem "akárkitől", csak hogy ki ne fussak az időből.

Egy nő mindig úgy szüljön gyereket, hogy azt MAGÁNAK szüli, bármilyen szürreálisan hangzik is. Az apával bármikor, bármi történhet (szakítás/válás, tartós betegség/rokkantság, külföldre költözés, haláleset stb) és a nőnek akkor is helyt kell állnia a gyerek mellett.

Ha kell egy fizetésből is tudnia kell eltartani magukat. Szóval NEM xy-nak szülsz, hanem magadnak (persze ez így sarkítva van megfogalmazva, de igaz).

Az elmondható hogy minden ember más és más. Kiben nagyobb az anyaságra való ösztön, kiben kisebb (vagy nincs is). Azt neked magadnak kell tudni eldönteni, hogy mit akarsz bevállalni egy életre (mert a gyerekért te leszel felelős, meg az apja, ha le nem lép idő előtt). Ilyen kérdésekben magadra hallgass, mert ahány ember annyiféle gondolkodás.

Én nem bántam meg hogy kifutottam az időből, de így utólag elnézve magamat egy egészséges önkritikával megáldva elmondhatom magamról, hogy nem vagyok, és nem is voltam lelkileg/pszichésen és anyagilag sem olyan erős és talpraesett, hogy egy gyerekért felelősséget tudjak vállalni minden körülmények között (ami manapság zajlik a világban).

De ha te úgy érzed (te ismered a pasit), akkor vágj bele. Sok szerencsét neked.