Éreztetek ti hasonlót? Hogy nőként egyáltalán nem szeretnétek gyereket?

Pár hónapja házasodtunk össze, nem fogunk elválni, köszönöm az ilyen jellegű tanácsokat. Nem amiatt nem szeretnék, hogy nem látom erre megfelelőnek a páromat, mert szerintem jó szülő lenne és magamat is így látom. Amik miatt nem szeretnék,pl. hogy neki is végig kellene mennie az élet velejáróin pl. napközi, iskola stb. számomra annyira negatív élmények voltak ezek, hogy nem szeretném, hogy bárki is hasonlót kelljen megéljen. A másik ok, hogy teljesen a páromra szeretnék fókuszálni, vele lenni és úgy gondolom romlana az intimitás köztünk gyerek után és már semmi nem lenne olyan, mint előtte.

Amikor szerettem volna, akkor nem voltak ehhez hasonló gondolataim. Amikor ránéztem a gyerekekre a családban én is szerettem volna. Ha meg most nézek rá, kiráz a hideg a gondolatától, lehet anyáknak ez szörnyen hangzik, de ezt érzem.

És ne értsen félre senki, én azt is elfogadom hogyha valaki szeretne gyereket, vagy sem. Én nem fogok soha bírálni senkit, ez mindnekinek a saját döntése, mert nem a szomszéd kell felnevelje azt a gyereket. A kérdést csupán amiatt írtam ki, mert jobban megszerettem volna érteni magam, hogy mi történhetett bennem. Arra gondoltam, hogy talán az is rájátszhatott, hogy benne vagyok több anyukás és baba-mama csoportba és azok a tapasztalatok, amik átmennek az anyukák lehet az ijesztett el a témától. :)