Érdemes így folytatni ezt a kapcsolatot?

Nagyon bizonytalannak érzem magam. Persze egy kapcsolat nagyon komplex dolog, azt nem lehet 10-20 sorban vagy mondatban átadni, de röviden a lenyeg: 6 éve vagyunk együtt. Én 24 a párom 26. Jól megvagyunk, hűségesek, őszinték és tiszteljük is egymást ez tényleg így van. De kb ennyi a kapcsolat, vagyis én már nem érzem azt a nagy szerelmet, sem hogy ő lenne életem párja, igazából azt sosem éreztem, hogy ő a nagy ő. Ami miatt vele vagyok, csúnya dolog de az az érzelmi biztonság, tudom hogy nem csalna meg sosem, tudom hogy tisztel, stb..én egy nem ilyen férj mintát láttam otthon hanem ezeknek az ellenkezőjét, valószínű ezért is tartok így ki mellette, mert láttam anyumat szenvedni évekig. Nagyon sok ismerősöm, úgy beszél a partjáról mint egy hősről akit sosem cserelne le, már mind elvannak jegyezve, van ahol baba is van. Én is vagyok erre már, de a párom látom, hogy egyáltalán nem tart még ott. Beszéltem vele is erről persze, többször is, de mindig az a válasza, hogy őt nem érdekli más, mi úgyis együtt leszünk, akkor nem mindegy hogy mikor hazasodunk össze? Meg hogy ő még szeretne pénzt gyűjteni, mert ennyi pénzzel ami nekünk van, nem lehet házasságba belevagni. Nem állunk rosszul egyáltalán, én úgy gondolkodom, hogy ha a férjem lenne akkor együtt vele simán felvennék lakáshitelt, hogy megteremtsük a saját otthonunkat. Kb egy fél lakásra már megvan a pénzünk, mások, pl a testvéremék szinte 0 pénzzel vettek lakást hitelre de nem ez számít náluk, és szerintem sem ez kéne legyen a mérvadó.

Én úgy érzem, nem is mellette van a helyem, nem is tervez hogy megkéri a kezem csak ezt hajtogatja hogy úgyis együtt élünk meg úgyis osszeházasodunk ne parázzak már, de nem tudom, nekem már 1-2 éve olyan érzésem van, hogy talán hozzá sem mennék már. 6 évet kidobni sajnálok, rendes srác nagyon, és félek is őszintén mást keresni mert annyi játszadozó férfi van. Lenne más de én nem akarom megcsalni sem, de valahogy bennem van ez a megégetem magam mással dolog.

Ti hogyan döntenétek a helyemben? :) vagy voltatok már ilyen helyzetben, hogy csak azért féltetek lépni mert a másik "jó volt " hozzátok, mi lett a vége?

Köszi.