Mi a véleményetek a "kor csak szám "?

Szerintem ez már tényleg nagy korkülönbség és nem mindegy milyen helyzetben és mit akar egymástól a két fél.

De pl nálunk is szüleim között 10 év van.

Nem tudom hogy az miért probléma, ha más az értékrendem mint általában a korombelieknek és már komolyra vágyom, sőt lehet hihetetlennek tűnik, de szeretném tovább építgetni az életem normális körülmények között és nem játszadozni.

Aki pedig idősebb első alkalommal eltudja képzelni velem a kapcsolatot aztán mégse akar semmit.

Gondolom ezeket átgondolja és úgy dönt.

Viszont sokszor tapasztaltam már, hogy lelkileg olyat tudtam nyújtani számukra amit eddig nem kaptak meg egy velük egykorú nőtől.

"Nem értem azt a mentalitást, hogy megéri kockáztatni ezt az egészet, amit elért az életben"

Nem tudni, erre vágyott-e ő maga.

Én nagyon sajnálom az ilyen embereket, akik így élnek és nem is értem, hogy jutottak odáig. Rengeteg barátom volt, akik mára családosak gyerekkel és SOHA az életben nem beszéltek nekem arról, leghalványabb jeleit sem mutatták, hogy ilyen életre vágynának.

Meg is vagyok rökönyödve rajtuk.

Az hogy mindenki maga dönti el, neki mi jön be.

A kívülállók csak annyit látnak, hogy a mocskos tróger, hát elhagyta a Gizit húsz év után, pedig milyen szép ülőgarnitúrájuk van... Szegény Gizi, igaz, otthon olyan, mint egy besavanyodott kiképzőtisut, de hát akkor is, őt nem lehet megcsalni, mert mi lesz, ha leugrik a negyedikről???!!!...

Szerintem mindenki sepregessen a saját háza táján, nyilván van mit.

Szerintem meg csak az számít, hogy a kapcsolatban részt vevő két fél számára ez nem beteges, nyilván kivételek ez alól a kiskorúak.

Vállalom a nulla százalékot.