Mit mondanál ilyenkor a párodnak?

Nem feltétlenül hazudnak, de minden munkahely más.

Férjem szoftverfejlesztő mérnök, nagyon sok cégnél dolgozott, itthon és Londonban is, pár fős és multi cég is volt köztük, és az öltönyt, de még csak a zakót sem követelték meg tőle soha, még akkor sem, amikor ügyfelekkel egyeztetett. Ő egy nagyon átlagos, farmer + póló/pulóver + sport(os) cipő stílusban öltözik, egyik munkahelyén sem volt téma, hogy ki hogyan öltözködik. Öcsém hasonlóan, rengeteget tárgyal külső partnerekkel, állami alkalmazottakkal és nagy cégek vezetőivel is, akik öltönyben tolják, de ő is hasonló stílusban öltözködik, mint férjem: ő a szakértelmét viszi, nem az öltönyét (azt mondjuk el tudom képzelni, hogy szakadt farmerben, halálfejes pólóban, bermudában és izomtrikóban stb. NEM engednék a főnökei tárgyalásra).

Én irodavezető/irodaüzemeltetés területen dolgoztam/dolgozom, szintén nagyon vegyes méretű és stílusú cégeknél, itthon és Londonban is. 2 multinál teljesen normális, extremitásokat kizáró dresszkód volt, az egyiknél a farmer is belefért, a másiknál hivatalosan csak péntekenként volt Jeans Friday, de egy normális szabású, nem strasszos, nem szakadt, fekete vagy sötétkék farmerért senki nem szólt be. Amikor külső partner jött azért igyekeztem szövetnadrág + blézerben lenni, főleg, ha tudtam, hogy a másik mindig öltönyben van. Az utóbbi cégnél azért a közvetlen vezető szigora is számított, farmerért nem, de túl rövid szoknyáért és nyáron túl lenge öltözetért, fiúknál flipflopért, bermudáért beszóltak azért. A harmadik multi, ahol dolgoztam, egy nagy befektetői cégcsoport irodaház üzemeltetője volt, más súlycsoport, ott volt, hogy visszazavartak az irodába a központból egy nagy tárgyalás előtt, hogy vegyem fel a blézerem (szövetnadrág+blúz volt rajtam), pedig a másik fél farmerben-sportcipőben nyomta, de ő megtehette, nála voltak a milliárdokat érő épületek, amiket mi kezeltünk. :-) Ott nem sokáig voltam, nem csak ezért.

Néhány kisebb cégnél is dolgoztam, ott a lőtéri kutyát nem érdekelte, hogy nézek ki. Én mondjuk eredeti szakmám miatt tanultam anno üzleti protokollt is, értem, és bizonyos helyzetekben egyet is értek ezekkel az öltözködési szabályokkal, de változik a világ. Én általánosságban támogatom azt, hogy mindenki hordjon, amit szeretne (London erre nagyon ráerősített), de élnek bennem azért beidegződések, ha pl. ha tudom, hogy egy államtitkár jön hozzánk tárgyalásra, akkor nem a rózsaszín farmerembe megyek be aznap irodába, még akkor sem, ha én konkrétan nem leszek ott a tárgyaláson. :-)

Az általad írt esetben az lehet, hogy vagy ennyire szélsőségesen öltözködik, hogy vállalhatatlan egy szint felett, vagy valami nagyon régimódi cégről van szó.

Mondanám neki, hogy menjen el a tanácsadóhoz.

Amúgy az öltöny tényleg nem kell ma már a legtöbb helyen. De azért mikor a pénzügyi cégnél középvezető pozícióban dolgozó férjem pálmafa mintás rövidnadrágban meg Homer Simpsonos pólóban indult meg dolgozni, magamtól is felvontam a szemöldököm (a korona óta lett ennyire laza). Kérdeztem, hogy ez így tuti jó-e. Azt mondta igen, a főnöke is hasonlóan öltözik. Azóta is így jár. De ha mégis szólnának neki és küldenék tanácsadóhoz, akkor nyilván azt javasolnám hogy menjen.

Az egyetemi tanárok meg tényleg nagyon lazán öltözködnek, azon nem tudom mi a hihetetelen. Nekünk is volt színes hajú nő, macinacis bácsi, indiai jóginak öltözött férfi, stb. Soha senkit nem érdekelt. Bár biztos függ a kartól is, pl bölcsészek, infósok lazábbak, jogi karon a diákok is és az oktatók is elegánsabbak tapasztalatom szerint.

Nem értem igazából a kérdést. Akármennyire kételkedsz, ma tényleg sok cég nem nézi már egyáltalán az öltözködést, pláne, ha nem ügyfelekkel tárgyal az adott munkavállaló. Ettől függetlenül nyilván ha mégis azt mondaná az adott cég, hogy a párom vegyen fel elegánsabb ruhát, akkor arra bíztatnám, hogy tegyen így. De nem mondja. Hol itt a hazugság?