Volt hogy több nagy döntést kellett meghoznod egy hét alatt,ha igen miket?

Mondjuk a gyerek kérdést lehet nem egy hét alatt kéne eldönteni, az ennél egy incifincit komolyabb elköteleződést és átgondolást igényelne, de persze te tudod.

Amúgy volt már, hogy relatíve rövid időn belül nagy döntéseket kellett meghoznom, továbbtanulás, az életem alakítása témakörben, de ezek egyike sem volt ennyire durván rövid időhatáros. Hogy elmegyek-e külföldre dolgozni az exemmel vagy maradok itthon tanulni, vagy hogy most nem mentem tovább mesterképzésre, hanem inkább elhagytam a pályát és dolgozni kezdtem, hogy nem tudósként kezdtem el kialakítani az életem, hanem inkább férjhez mentem és gyerekeket szültem, ezek egyike sem egy olyan témakör, amit az ember pár nap alatt dönt el. Az igazán nagy döntésekhez ennél szerintem egy kicsit több kell, és nem is csak időben, hanem úgy általában lélekben is fel kell erre előbb készülni, hogy tudd, mikor mit mondasz. Amíg bizonytalankodás megy, meg érmefeldobás meg ilyenek, addig szerintem nem tudsz olyan döntést hozni, ami mellett őszintén el tudod magad kötelezni, márpedig az igazán fontos és nagy dolgokban ez nem mellékes apróság. Főleg most egy gyerek-kérdésnél, mert a mellékállásod még csak-csak visszaszerezheted utólag, de a gyereket már nem lehet visszaadni, ha már van.

Nekem kb másfél hetem volt arra, h költözzek (gyerekkel és kutyával) és olyan munkát keresek amiből jól kijövök és a lányom egyedül megtudja oldani.

Attól, h van gyereked még bőven lehet kapcsolatod!

N 30

A legtöbb ember akkor hoz rövid idő alatt nagy horderejű döntést, mikor valami durva dolog történik vele. Haláleset, szakítás, elbocsájtás, baleset, hasonlók.

Az általad felhozott példák egyike se olyan, amit muszáj gyorsan eldönteni, egyik napról a másikra. Mi van, ha nem most mondasz fel, hanem jövőre? Semmi. Miért vállaltad a munkát? Mit nyersz, ha felmondasz?

A gyerekvállalást akkor kell gyorsan eldönteni, ha pozitív a teszt. De ha ez nem áll fent, akkor egyszerűen vizsgáld meg, hogy ott tart-e kapcsolat, és egyáltalán akarsz-e gyereket. Ha 1-2 év után nem kap el a vágy, hogy közös gyereked a pároddal, akkor 99%, hogy nem a megfelelő emberrel vagy. Ilyen esetben a szakítás kimondottan jó dolog. Mi értelme éveket pazarolni egy rossz kapcsolatban?

Ahol 8 év alatt nem érett meg a kapcsolat a gyerekvállalásra, az megérett a szakításra. Nem illetek össze, mert csak az egyik akar gyereket, és/vagy azért, mert alapvetően súlyos gond van az egésszel. Csak ártasz magadnak, ha benne maradsz.

A munkamorál alatt mit értesz? Ha te vagy a főnök, akkor pár fegyelmi meg kirúgás mesésen megváltoztatja a hozzáállást. Ha nem te vagy a főnök, akkor meg mit érdekel? Fizetés ugyanannyi, nem? Manapság nem könnyű új munkahelyet találni. Amíg nincs meg a fix új, addig nem érdemes kiugrálni. De ezt te tudod, hogy mennyi a havi bevételed a főállásból, és mennyire van szükséged plusz havi 240 ezerre. A többség simán el tudja költeni, sőt...

Előbb azt döntsd el, hogy mi kesz a kapcsolattal. Ha szakítasz, akkor egyedül nehezebb megélni, jól jön a plusz pénz. Ha nem szakítasz, akkor jöhet a gyerek. Arra meg a világ összes pénze nem elég. Csak a szülésig milliós tétel.