Mit mondanátok ha a párotok azt mondaná hogy meghal? (Lent kifejtem)

Azt, hogy ez nem normális hozzáállás. Ideális esetben a gyerek túléli a szüleit, nem normális ha a nagyszülő tovább él, mint az unokája.

Valószínűleg segítségre lenne szüksége ha már előre úgy érzi, hogy nem tudná elviselni a nagymamája elvesztését, ebben természetesen támogatnám.

Ez értelmetlen. Csak egészséges ember ajánlhatja fel a páros szerveinek egyikét, de azt is úgy, hogy garantáltan nem lesz a következménye súlyos rokkantság.

A nagymama valószínűleg nem kaphatja meg másnak a tüdejét, mert idős korban a szív és érrendszer olyannyira megviselt, plusz a tüdőbetegségének a következményeként is súlyosbítja, hogy nem végzik el rajta a műtétet, mert összeomlana a vérkeringése. A tüdő és a szív működése szorosan összefügg.

A kérdésed alapvetően tudománytalan, a biológiai ismereteid erősen hiányosak.

Mondjuk ilyen körülmények között nincs orvos, aki bevállalná a műtétet, szóval valós veszély nem áll fenn.

Ennek ellenére, ha ennyire ragaszkodik a nagymamájához, akkor ott lennék mellette és támogatnám a nehéz időkben, de egyetértek a #1 válaszával, ez nem egy teljesen egészséges hozzáállás.

Egyrészt, megmondanám, hogy erre nem lesz lehetősége. Nem adhatja oda a szervét úgy, hogy ő abba belehal. Nincs az az orvos, az a kórház, ami ezt megcsinálná.

Másrészt, azt is megmondanám, hogy a nagymamája egész biztosan nem akarna az ő tüdejével élni. Az a természet rendje, hogy a család idősebb tagjai meghalnak. Az a normális, ha az unoka túléli a nagyszüleit.

Harmadrészt, biztatnám két dologra: egyrészt töltsön el még minél több időt a mamájával, amíg még lehet. Másrészt, támogatnám, hogy pszichológushoz/önsegélyező/gyászfeldolgozó csoportba járjon.

Az ember mond érdekes dolgokat elkeseredettségében. És akkor is, ha gyászol

Nyilvánvalóan életszerűtlen, amit pedzeget, nincs olyan orvos, aki hajlandó lenne ilyesmire.

Fájni fog neki, hogy elveszti egy szerettét, de majd kiheveri. A többség hülyeségeket beszél, de nem oltja ki a saját életét emiatt.

Azt, hogy ilyen csak a tündérmesékben létezik.

Élő ember csak bizonyos ritka esetekben adományozhat szervet másnak, és csak olyat, ami az életben maradáshoz nem feltétlenül szükséges. Magyarországon egyébként is elég szigorúak az ilyen szervadományozások. Japánban például lehet májlebenyt adományozni, Magyarországon nem.

Esetleg akkor, ha elhalálozik. De akkor sem ő döntene arról, hogy a szerveit ki kaphatná meg. Ő csak arról dönthetne, hogy a szerveit átültessék. Bár egy félig ép tűdő nem tudom, hogy a transzplantációs listákon mennyire "kelendő".

És most minden érzelmességet mellőzve: adott egy idős, beteg néni, aki már élete utolsó fázisában van. Mi az ésszerűbb? Ha ő él még mondjuk 5 évet (ha egyáltalán a műtétből felépül), vagy ha az unokája él még 50-et?

Az érzelmi részéről pedig: vajon milyen érzés lenne a nagymamának, ha miatta halna meg az unokája? Azért erre is gondolni kell, na...

Én azt mondom, érdemes lenne egy pszichológus segítségét kérni.