Hogyan legyek úrrá a zavaromon?

Egy helyen dolgozom egy sráccal, akire az, hogy tetszik, enyhe kifejezés. :D Ismerjük egymást, többször beszéltünk már, mondhatni jóban vagyunk, de amikor olyan helyzetbe keveredünk, hogy lenne alkalom a közelebb kerülésre (tehát nem kötött munkahelyi környezet, stb.), olyan szinten ráparázok arra, hogy ne "áruljam el magam" azt illetően, hogy mit érzek iránta, hogy elutasítóan viselkedek vele, tőmondatokban válaszolok, nem nézek rá, stb., és mindig csak utólag verem a fejem a falba.

Nyilván tartok az elutasítástól, ez benne van, de már nagyon idegesítem magam, mert habár azt érzem, hogy szimpatikus vagyok neki, nem lennék meglepve, ha megunná ezt a hideg-meleg hozzáállásomat. Bónuszként a többi munkatársam közelében sokkal felszabadultabban viselkedek, és nem 15 éves vagyok.

Van bármi tanácsotok erre? Mivel tudathatnám vele egyértelműen, hogy én nyitott vagyok rá a mosolygáson, szemezésen kívül? Ezek eddig is megvoltak, de tökéletesen ellensúlyozom az "éles" helyzetekben tanúsított ridegségemmel, szóval vegyes jelzéseket küldök. :/ Volt már valaki ilyen helyzetben, hogy ennyire zavarban volt? Mi a sz.rt mantrázzak már magamnak / hogy legyek úrrá ezen?