Megérte a több korábbi kudarcos kapcsolat? Ebből tenyleg nyer, vagy tanul valaki bármit is?

Én csak azt érzem minden szakítás után, hogy a másik volt az éretlen, a hülye, akinek nem ártana fejlődnie, vagy aki menthetetlen, örökké kisebbségi komplexusos marad, vagy aki nem képes egyenrangú kapcsolatra és soha nem is lesz, vagy akinek még az az élet, hogy repked virágról virágra, és eq kanyarban, vagy aki ló helyett tart szamárnak, megalkuvó ember, stb.

Én ott hibáztam, hogy esélyt adtam. Mert szerelmesen hülyébb az ember. Hittem abban hogy majd fejlődik, összecsiszolódunk, mert szerelmesen hisz és bízik az ember. Reménykedtem hogy majd alakul és jobb lesz, mert szerelmesen reménykedik az ember.

Én ugy érzem, nem érdemeltem meg kisebbségi komplexusos, vagy gerinctelen, vagy éretlen gyerekes, stb embereket.

Tőlük és velük a kapcsolattol, szakításbol kudarcból én nem tanultam semmit, nem lettem jobb, erősebb, csak az elengedéseket tanultam meg, hogy adjam fel, mondjak le a másikról, mondjak le vele komoly kapcsolatról, csak ezeket.

Hogy szórogassam a szakításokat elutasításokat nemeket, ne legyek megalkuvó soha, győzzem le önmagam és ha kell, szerelmesen is szakítsak.

A szakítás tudományát tanultam ki.

Nekem erre sem volt semmilyen szükségem ezt megtanulni, hogy szakits, engedd el.

Egyvalakire volt mindig szükségem aki normális akivel lehet tervezni akivel lehet haladni előre akivel kerek az élet. Aki nem adatott meg.

Nem tudok rájönni arra hogy mit kéne Nekem megtanulnom. Miért kapok én selejteket kudarcokat szenvedéseket

Ki mit tanult eddig? mire voltak jók másoknak rossz kudarcos kapcsolatok?