Megjelölöm, visszaigazol, eltűnök az ismerősei közül, majd ő jelöl meg. Ez mégis micsoda?

A 6-ossal értek egyet, óvodás szint ez a kijelölt-bejelölt-jajmiregondolhatott.

Tetszik neked? Ha ő is nyitott lenne rá, hogy ismerkedjetek meg jobban, akkor hajlandó lennél távkapcsolatra? Ha igen, akkor ne a jelöléseket nézegesd, hanem pontosan azt csináld, amit írtál az 5-ös hozzászólásodban: írj neki privátban, hogy hogy van, milyen napja volt, és ha nem ráz le azonnal, akkor írd azt neki, hogy valamikor szeptemberben rokonlátogatásra utazol az ő városába, és ha lenne kedve veled meginni egy kávét, akkor úgy időzítenéd, hogy ráérjen. És akkor tök egyértelmű lenne, hogy neki szimpi vagy-e vagy sem, és abbahagyhatnád a közösségi oldalon a jelölések nézegetését.

12: Azzal az indokkal, hogy tetszik neked.

Gazsulálni? Ezt hogy érted? Nem faggatni kell, hogy mit csinál a hétvégén, hanem, hogy lenne-e kedve megismerkedni veled, meginni egy kávét, NYILVÁN, mert szimpatikus neked.

Ha te is neki, akkor igent fog mondani. Ha nem, akkor nemet.

De ha nem jelzed neki, hogy tetszik neked, akkor mit gondolsz mi fog történni? Beléd gabalyodik az évi 2x-i céges találkozón vagy a mítingen odanézegetés vagy a hivatalos telefonálás közben?

Az volt a kérdésed kezdeményezz-e nála - ha nem akarsz, akkor ne kezdeményezz, nézegesd a közösségi oldalon és reménykedj, hogy beléd szeret a vicces e-mailjeid alapján.

A világon senki nem tudja neked megmondani, hogy a leírtak alapján lenne-e nála esélyed, sok időt és töprengést megspórolnál magadnak, ha jeleznéd neki, hogy tetszik és majd kiderül.

Nem értem az ilyet amúgy, jajmennyire tetszik neked az illető, és vársz a csodára... akkor lehet nem is tetszik annyira, ha ennyit nem "mersz" lépni.

"Ha neked a semmiből írna egy általad alig ismert munkatársad, hogy milyen napod volt, mivel töltötted a hétvégédet stb., hogyan reagálnál?"

Ha tetszik nekem akkor megörülnék, elkezdenék vele csetelni, levelezni, beszámolni a napomról, visszakérdezni. Ha nem, akkor valami semmitmondó rövid választ írnék, nem kérdeznék vissza, és gyorsan jelezném, hogy nekem most dolgom van, sajnos nem érek rá beszélgetni. Ha tovább kérdezősködne, akkor valami udvarias formában megírnám, hogy csak munkakapcsolatot szeretnék vele.

De tudod mit, ne kérdezd meg milyen volt a napja, csak simán kérdezd meg lenne-e kedve meginni veled egy kávét ha a városában jársz. :)

De akkor mit gondolsz, mi fog törénni, ha nem kezdesz el vele kommunikálni? Leírásod alapján nem lesz "mélyebb" így a kapcsolatotok, mert nem is igazán van kapcsolat köztetek. Én értem, hogy ez ijesztő, de az még inkább lányregényes változat, hogy majd belédszeret az üzleti telefonbeszélgetések közben, vagy nem tudom mire számítasz.

Az kevésbé lányregényes lehetőség, hogy ha te is szimpatikus vagy neki, akkor válaszolni fog, elkezdhettek beszélgetni nem üzleti dolgokról. Ha nem, akkor meg nem fog belédhabarodni évi néhány talákozó alatt.

De mondom, akkor ne kérdezgesd, hogy hogy telt a napja, hanem kérdezd meg, hogy van-e kedve találkozni veled. Mondjuk ha ennyire szorongó vagy, akkor azt hogy tartod kivitelezhetőnek, hogy találkozz egy "ismeretlennel", és beszélgess vele?

Vagy ha legközelebb személyesen találkoztok, akkor vesd be magad, hívd el kávézni.

Nincs több ötletem. :D

De ha arra vágysz, hogy távolról imádd, nézegesd a közösségi oldalon és azon filózz, hogy akkor most mit jelent, hogy visszanézett rád a megbeszélés közben, vagy elpirult, akkor csináld ezt, csak aztán 2 év múlva ne itt panaszkodj, hogy évek óta epekedsz egy kollégád után, az meg nem szeret beléd az istennek se... :D

15-ös Miért érzem azt, hogy életedben nem ismerkedtél senkivel?

2-es vagyok, aki ezeket a szerinted kivitelezhetetlen, szerintem teljesen általános, de általad vitatott kérdéseket dobta be.

Lehettek volna specikikusabb kérdések, de fogalmam sincs a viszonyotokról. Szerintem egy kollegiális beszélgetést simán továbblökhet, ha egy felmerülő problémánál bedob valaki egy ilyen kérdést, nyilván nem 2 hét után a semmiből, de ennek van létjogosultsága, ha elkezdtek beszélgetni.

De ismeretlenből nem lesz másképp ismerős, csak úgy, ha az ismeretlennel elkezdesz beszélgetni, találkozni! Vagy hogy gondolod ezt az egészet, minek kellene történnie ideálisan szerinted?

Igen, rossz érzés, ciki, beégés stb. ha kiderül, hogy félreértettél jeleket, de ezt nem lehet megúszni. Az ilyen típusú embereknél van az, hogy tervezget, hogyan lehetne kipuhatolni, figyeli a jeleket, fórumokon kérdezget vadidegeneket, hogy "van-e esélyem, ha elpirult" stb. és közben valaki, aki mer olyan iszonyat kockázatot vállalni, hogy elhívja kávézni, az "elviszi" a hőn áhított nőt. Te magad írtad, hogy futottál már lyukra ennél "szorosabb", személyesebb kapcsolatnál is, hogy félreértetted - ezt egyszerűen nem lehet megúszni!

Ha ennyire feszélyez, hogy valaki meghallja, hogy elhívod kávézni és visszautasít, akkor hagyd a fenébe az egészet. Nem lehet olyan fontos, ha ennyit nem tudsz megtenni. :)

Én nagyon-nagyon-nagyon távol állok a csábító laza nő kategóriától, kívül-belül, és én is ilyen ezerszer körbegondolós vagyok, hidd el, olyanokon tudok kattogni, hogy csak na, de ha valaki KELLETT, igazán kellett, akkor nem féltem lépni, még akkor is ha adott esetben tiszta idiótának éreztem magam. Elszalasztasz egy csomó lehetőséget, és mit veszítesz? Pár napig kellemetlenül érzed magad. Ő ráadásul nem is közeli munkatárs, hogy minden nap emlékeztessen a visszautasításra.

"Az ilyeneknél szerintem nehéz olyan kapcsolódási pontot találni, ahol át lehet menni személyesebb síkra, (...) sokkal megnyugtatóbb lenne, ha kettesben beszélgethetnénk, de úgy, hogy ne legyen erőltetetten ismerkedés jellege a dolognak, hanem spontánabbnak tűnjön, pl. amikor egy irodában dolgoztok, és csak úgy beszélgettek, miközben megismeritek egymást, ez így szerintem kevésbé feszélyező dolog."

De vele ez NEM fog megtörténni, te magas sorolod, hogy még amikor személyes találkozó van sem tudtok kettesben maradni, akkor mire számítasz, milyen tanácsot vársz tőlünk? :D