Olyasmit sugall, amit nem kéne. De szeretem. Mit tegyek?!

Sziasztok! Nem hinném, hogy pozitív választ kapok, de mégis megpróbálom leírni a nyers valóságot. Hónapokkal ez előtt egy fellépés (életem első estje) kapcsán egyik "tanítóm" és jövőbeli kollegám segített nekem hónapokon át, egészen addig, míg a kezdeti félelmem és közömbösségem iránta valami teljesen mássá alakult át. Az est egy darab köré fonódott, aminek több jelenetét is ketten játszottuk, és akárki látta - idegen/ismerős - mindenki azt mondta, összeszokott párosnak tűntünk, olyanoknak, akik ugyanazon a frekvencián mozognak. Ő a mai napig felemleget olyan dolgokat, amikre már nem is emlékszem az akkori izgalom miatt. És az a legdurvább, hogy nem egyszer örömünkben vagy izgalmunkban többször is ölelkeztünk, és mindahányszor megölelt, vagy közeledett, rengetegszer majdnem megcsókolt. Ilyenkor rám a frász tört, nem tudtam mihez kezdeni! De évek óta jóban vagyunk, és lassan jobban szeret velem lenni, mint a mennyasszonyával, ő maga is tett ilyen megjegyzéseket. Azonban itt fellép a fő probléma: tizennégy év a korkülömbég közöttünk. és én még csak 18 vagyok... nem értem, mit akar, szeszélyes, és nem tartom helyesnek, amit sugall felém, de nagyon szeretem (mint embert), és rengeteg mindenen mentünk át együtt. Gyerekek, mit kéne tennem?? Segítsetek, mert egyedül már nem bírom...