Nagyon hiányzik, mit tudok tenni?

Megismertem egy srácot egyetemen, onnan lettünk jóba, hogy egyszer nagyon berugtam és hazakísért. Onnantól sokat beszélgettünk, irogatott, találkoztunk (mint baráti társaság többen). De nagyon sokat írogattunk. Rendkívül kedves és aranyos volt. Nekem viszont (akkor még gyakrabb volt, de most is tart azért) van egy összejárós szex kapcsolatom egy sráccal, akivel ő is jóban van. márciusban aztán nyilvánvaló is lett, hogy miért írt ennyit meg volt ilyen kedves. Elmondta, hogy szeret. Mivel jelenleg nem vágyom kapcsolatra és szeretném “élvezni az életet”, nemet mondtam. Megbeszéltük, hogy barátok maradunk. Az jól is működött, csak kevesebbet írt, messze nem annyit mint előtte, nem volt màr olyan kedves, csak sok egyszavas, rövid, de ugyan úgy poénos válaszok.

Aztán egy idő után már kb egyáltalán nem keresett, nyárra hazamentünk nem találkoztunk. Egész nyáron kétszer beszéltünk, akkor is én írtam rá, hogy lenne-e kedve találkozni, bulizni menni (többiekkel). Mindig nemet mondott, mert nem volt otthon.

Arra jöttem rá, hogy hiányzik. Olyan értelemben, nem is az, hogy rájottem szeretem, csak sosem törődött velem soha senki ennyit, sosem volt olyan (az exemen kívül), aki megkérdezze milyen a napom, hogy vagyok, milyen lett a vizsgám. Amikor találkozunk nagyon szórakoztató volt, sok poén. És végtelenül kedves és udvarias. Nagyon hiányzik. Mostanában max pár ilyen “degradáló/poénos piszkálás” humor, de semmi több. Mondom, kb vissza sem ír. Ha találkozunk is, kb megtűr, mint hogy aktívan velem akarna lenni.

Tudom elrondottam

Mit tudnék tenni? Nem szeretnék vele összejönni, mert továbbra is tartom magam a nem-kapcsolathoz, csak hiányzik a közelsége, az hogy valaki úgy bánjon velem mint Ő velem..