Mi a különbség a szerelem és a fellángolás között?

Szerelem már ismered az illetot

Fellangolas már elso pillanatban is van

Az én értelmezésemben fellángolás esetén is szerelmes vagy, de nem az emberbe, hanem a potenciálba, amit látsz benne. A fellángolást az ábrándozás élteti és a szerelem egy olyan személy felé irányul, aki nem biztos, hogy létezik. Az, hogy egy adott személy iránt lángolsz fel (szerintem) szimplán azt jelenti, hogy ő jó alap arra, hogy rávetítsd ennek a kitalált embernek a képét.

A szerelem szerintem az, amikor egyre inkább megismersz valakit, és megszereted azt, aki ő, ezzel együtt beleszeretsz az apróságokba is. Hogy ráncolja az orrát, ha nevet, vagy hogy kicsit dadog, ha figyelem irányul rá.

Mindkét esetben van rózsaszín köd, amikor állandóan a másik jár az eszedben, de szerelem esetén valóban az adott személy felé irányulnak az érzéseid. Én így látom.

Beleszeretni valakibe idő és igényel némi ismeretséget is.

A fellángolás pedig gyakorlatilag az, mikor abba zúgsz bele, amit a másikról összeképzelegsz, általában teljesen alaptalanul, "első látásra".

A fellángolás nekem a pillangos érzés, amikor egyfolytában a másikra gondolok, meg nem is ismerem, de már vele akarom leélni az életem. Számomra ez egy ilyen komolytalan érzés. Eddig ezt hittem szerelemnek.

Mióta a mostani párommal vagyok, teljesen máshogy gondolom.

Azt az embert szerettem meg/szerettem bele, akit megismertem. Nem volt rózsaszín köd, olyannak láttam, amilyen, minden jó és rossz tulajdondagaval és ezekbe szerettem bele. Ez egy sokkal mélyebb érzés, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Nekem ez a szerelem. A harmónia, a szexuális szenvedély, hogy a legjobb barátok is vagyunk, kívül-belül ismerjük egymást.