Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi ez az érzés, nem lehet szerelem, nem is normális valószínűleg, de évek óta fennáll?
Komolyan kérdezem:
Van valaki, akibe már első pillanatra, plátói szinten teljesen fülig belezúgtam, még évekkel ezelőtt..
Ekkor még nem is ismertem úgy. Az a poén hogy szerelmes típus sem vagyok, és ilyen szinten sose éreztem előtte és azóta sem ezt.
Kapcsolatban voltunk, de néha mintha éreztem volna, hogy kölcsönös a vonzalom, pár dolog miatt. aztán ugye elkerültük egymást..
Ezelőtt viszont fokozatosan megismertem valamennyire, és tudtam, hogy idealizáltam, mert szó szerint rengeteg negativ tulajdonságát ismertem meg!.. tehát nem pont olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amiket keresek egy férfiban, a viselkedése is ilyen, pl sokszor gyerekes, labilis érzelmileg, akár érzelmi analfabéta is lehet, volt olyan is, hogy idegesítően antipatikusan viselkedett, néhány dologban felszínes is. Nem tudom miért vonzódom hozzá.
Lényeg a lényeg, hogy hosszú idő után újra találkoztunk, és minden fenti ellenére éreztem újra a vonzalmat, de rajta is most.. intenzíven előhozta hirtelen ezt a valamit, hiába hittem azt 100% bizonyossággal, hogy már letudtam és hülyeség volt. És rajta is láttam, nem vagyok benne teljesen biztos, mert annyira máshogy viselkedik, mint “normális” lenne, de 1-2 megnyilvánulása a kozelemben utalt rá, hogy talán o sem közömbös..
Szóval a kérdésem, hogy miért jött fel mikor találkoztunk ez a valami újra, hogyha tudom, hogy nem lennénk jók kapcsolatban? Egyszerűen annyi rossz tulajdonsága van és ahogy viselkedik, hogy nem működne, nem passzolnánk..
Szóval mi ez az érzés mégis?
Valami miatt belem égett anno. És azt hittem már elmúlt, de mikor a közelemben volt, mégis előjött, és hiába irritált, legszívesebben megcsókoltam volna hirtelen ott helyben.
Miért nem múlt el miután megismertem, hogy nem ábrándultam ki teljesen, ha tudom hogy nem passzol hozzám? Már nem vagyok belezúgva, de ez a fura vonzalom iránta nem akar elmúlni évek után sem.
Ez normális? Másnál is volt már ilyen? Lehet azért nem akar elmúlni, mert tudat alatt érzem, hogy ez kölcsönös?





Lezáratlan maradt benned a "mi lett volna, ha..." miatt.
Igazából lehetséges, hogy az egód és a hiúságod bántja, hogy nem jöttetek össze.





2 az egó nem hiszem, tiszteletben tartom a másik döntését. Nincs nagy egóm szerencsére.
3 Amikor elkezdtem azota érezni vki iránt azt mikor megismertem, hogy bele tudnék szeretni, akkor jött egy ilyen idióta érzés, hogy akkor amit iránta éreztem, az nem is volt olyan különleges?, és egyfajta bűntudatot..
Ha nem érezném a kölcsönösséget, mint legutóbb, akkor biztos hogy ez már nem jött volna fel.. a “mi lett volna ha “ valószínűleg valóban szintén szerepet játszik ebben.
Igazatok lehet: úgy gondolom, 2 dolog miatt él ez bennem a mai napig:
a kölcsönösség érzése miatt, és amiatt, mert ő volt az első (és egyetlen) eddig, aki iránt ilyen intenzíven tudtam érezni.





7 igen..
Jól megfogalmaztátok, van egy (nagy eséllyel) kölcsönös, be nem teljesült vonzalom. És ez már önmagában generálja az agyunkban a "mi lett volna, ha"-t, meg fokozza a vágyódást is..
Az a baj - és ezt olvastam is-, hogy az agyunk úgy van bekötve, amikor döntéshelyzetekben vagyunk, hogy hiába döntünk ésszel jól, és nem kockáztatunk egy nagy eséllyel rosszabb kimenetelért, ez nem számít, később akkor is az agyunkban ott lesz a "mi lett volna ha".. így vagyunk drótozva.
Kb ez van nálam is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!