Már régóta, pontosabban majdnem 4 éve szerelmes vagyok az egyik tanárnőmbe, és így végiggondolva szép volt, meg minden, de mostmár, tudom hogy őrültségnek hangzik, szeretnék lépni valamit.Szerelmet valljak e neki? Mikor? Hogyan?

Nehéz ügy a tanár diák- szerelem.Főleg ha ekkora a korkülönbség.Átérzem a helyzeted, én is szerelmes voltam(vagyok) egy gimis tanáromba,mondjuk én lány vagyok és azért egy kicsit kevesebb a korkülönbség köztünk (18 év).Még akkor jöttünk össze,mikor a tanítványa voltam, azóta már elballagtam,még mindig együtt vagyunk.

Szerintem elég valószínű,hogy tudja,hogy szerelmes vagy belé. A tanárok nagyon jó emberismerők, és ha már 4 éve tart a dolog,volt rá ideje,hogy észrevegye.

Ettől függetlenül nem akarlak inkább bíztatni. Én mindig azt mondtam,hogy nem számít a kor,de 25 év az mégiscsak rengeteg (még a 18 is nagyon sok) ,főleg ha a nő az idősebb. Nem hinném sajnos,hogy egy 43 éves,érett,középkorú nő egy 18 éves fiút szeretne párjául. Biztos kedvel téged,talán tetszel is neki,de a szerelemhez,párkapcsolathoz több kell.Nagyon valószínű,hogy nem férfiként tekint rád.És ha mégis akarna tőled valamit(amit nem hiszek),akár az érettségid után,akkor arról valószínűleg már tudnál,vagy legalább sejtenéd. A korotok miatt nyilván teljesen különbözőek vagytok,még akkor is,ha te érettebb vagy a korodnál.

Ha nem vallanád be neki,hogy mit érzel, valószínűleg sokáig bánnád,hogy még esélyt sem adtál magadnak.Így lehet,hogy a lelki békéd szempontjából talán jobb lenne,ha megtennéd..Ha ezt teszed,akkor viszont számítanod kell a visszautasításra,sajnos szerintem csalódni fogsz.De egy egyértelmű nemleges válasz után legalább könnyebb lesz magadban lezárni ezt az egészet,nem gondolnál arra,hogy mi lett volna,ha bevallod neki.Az érettségit mindenképpen várd meg,így sok kellemetlen pillanattól kíméled majd meg mindkettőtöket.

Hiába is mondanám,hogy az lenne a legjobb,ha nem vallanál be semmit és nem keresnéd többé a társaságát mindenféle ürüggyel (pl versenyek), hanem megpróbálnád elfelejteni , mert nyilván 4 év reménytelen szerelem után ez nem menne olyan könnyen.

Írj nyugodtan privit,ha gondolod.

Remélem ez az infógyűjtögetés nem volt megszállottság-jellegű, mert az elrettentheti Tőled, mint embertől is.

Gondolom, tudod, nem valószínű, hogy "úgy" néz Rád. Még ha egy fiatal, huszonéves tanárnő lenne, talán nem lenne teljesen lehetetlen a dolog, de ez a korkülönbség rengeteg. Ha tetszel is neki, és az erkölcsöket is elcsitítja, akkor sem biztos, hogy felvállalná azt, amit a környezete szólni fog, ha 43 éves nő létére, aki ráadásul tanár, tehát jobb, ha kerüli a magánéleti botrányokat, egy 18 éves fiúval jelenik meg. (Ez még huszonéves nőnek is problematikus!) Hogy gondoltad, hazavisz a családjának, bemutat a talán Veled egyidős gyerekének, ha van neki, mint a pótapját?

Lehet, újra át kellene ezt az egészet gondolnod.

De ha úgy érzed, egész életedben rágnád magad, amiért nem próbáltad meg, akkor sem ijesztenék rá a helyedben egy dagályos vallomással, hanem próbálnék célozgatni, flörtölgetni - hidd el, fogja venni a lapot mindenképpen, de ha nem akarja ezt, nem ad pozitív visszajelzéseket, ne terheld meg a vallomásoddal! Tisztelned kell, mint embert, aki évek alatt sokat tett az előmeneteledért! Nem hozhatod kínos helyzetbe! Ha nem reagál a "jelekre", hagyd. Ha nem viszonozza az érzelmeidet, akkor is sokat kaptál tőle.

Hm...

Nekem ez annó úgy nézett ki, hogy gimiben még egyszerűen csak szimpatikus volt egy bizonyos (nálam 16-17 évvel idősebb) tanárnő. Kedves, aranyos, intelligens, számtalan közös témánk van, nagyon jól is néz ki, és pont akkora, mint én (ami főleg szempont, miután gyakorlatilag minden más tanárnőre _le_néztem), de akkor férjes asszony volt, meg egyébként se nagyon tudtam volna elképzelni semmi egyebet. Viszont mivel emberileg szimpatikus volt, érettségi után is megkerestem időről-időre egy-egy maillel, időnként váltottunk pár levelet, de további három éven át ennyiben is maradt az egész.

Aztán egy szeptemberben egy levelemre bővebben válaszolt, arra én is bővebben, ő is bővebben, majd hirtelenjében már napi rendszerességű, bőséges levelezésben voltunk, egyre jobban megismertük egymást. Elkezdtünk találkozni, nagyokat sétáltunk és beszélgettünk, de legalábbis én még ekkor se gondoltam semmire azon kívül, hogy abszolút egy húron pendülünk és jó vele lenni.

Egy-két hónap múltán kiderült az is, hogy zűrök vannak a férjével. Próbáltam segíteni, hátha sikerül rendezniük a dolgaikat. Nem sikerült. Válás. Előbb lélekben, aztán papíron is, közben pedig már egyre inkább érlelődött/készült valami... egy találkozásunk alkalmával pedig egyszerűen hozzám bújt. Meg is lepett, meg nem is, de mindenképpen nagyon jólesett, és nagyon örültem neki, mert álmomban se mertem volna remélni ilyesmit.

Úgyhogy onnantól "együtt voltunk" majd' egy évig. Nagyon szép volt, nagyon jó, és nagyon tanulságos - minden nehézsége, fájdalma és megpróbáltatása ellenére is.

És hogy számodra mi ebből a tanulság...?

Mint írtad, érettségiig van még időd. Addig ismerd meg ne csak kémkedve, de személyesen is. Időnként mintegy mellékesen érdeklődj nála erről-arról (zenék, könyvek, filmek, miegyéb), hogy mit szeret, mi tetszik neki (de NE kérdezz rá konkrétan és direkte arra, amit már tudsz, ha nem akarsz lebukni a kémkedéseddel; kérdezheted arról a témáról, csak ne úgy, hogy "ugye szereted a..." [ja, tényleg... tegeződtök egyáltalán...?]), és ha olyasmiről "derül ki", hogy érdekli, ami téged is, akkor jegyezd meg, hogy ez amúgy téged is, akárcsak x meg y más dolgok is, esetleg azok is őt is...? És így tovább. Szóval mintha egyszerűen csak ismerkednél egy új baráttal. Nyugisan, közvetlenül, egyenesen, nyitottan... _FELEJTSD EL_, hogy tanárnő - csak az _EMBER_t lásd benne, a személyiségét, úgy szólj hozzá.

Ha elég sok köztetek is közös vonás, és eléggé egy húron pendültök, azt ő is meg fogja érezni. Érettségi környékén vagy banketten pedig ha eddig nem tegeződtetek, feltehetőleg ezt is felajánlja majd, onnantól még könnyebb lesz. Ha eddigre már elég sok közös vonásra meg beszélgetési alapra/témára derült fény, ha mindig van miről csevegnetek, akkor már időnként nyugodtan találkozhatsz vele, sétálhattok vagy beülhettek valahova, vagy valami...

Ha szerencséd van, egy idő után ő fog kezdeményezni, de ha nem, akkor te magad is elkezdhetsz közeledni. Időnként, ha úgy adódik a helyzet, végigsimíthatod az épp "kézre eső" kezét, arcát, vállát... később meg is foghatod, innen a többi már talán menni fog. De az sem árt - sőt, határozottan jó -, ha előzőleg nyíltan és egyenesen, bátran beszélsz vele az érzéseidről. Mondd ki kereken a dolgokat.

Végül, de nem utolsósorban: élethosszi kapcsolatra ne számíts. Nem mondom, hogy lehetetlen, de az esélye eléggé molekuláris. Viszont ha csak néhány hónapig is lehet részetek egy ilyen csodában, az mindkettőtöknek nagyon szép és nagyon tanulságos lehet - csakis rajtatok áll.

A legjobbakat nektek!

szia, sztem sose add fel;) Kitudja..lehet ő is veled szeretne lenni, csak mivel már egy érett nő, így nem akarja bevallani.

mondok neked egy példát az ismerettségi körömből..egy nő, aki 45feletti, és egy 20körüli férfi. A nőnek tetszett, de félt, mert már sokat csalódott, a férfinek tetszett, és ami összehozta őket az az, hogy a nő ismét nőnek érezhette magát(sztem dicsérd meg, nem feltétlen úgy hogy de csinos, ha pl szép a szeme akkor azt, csak óvatosan dicsérd, ami nem olyan egyértelmű bók, ami amolyan kétértelmű).

Érettségit várd meg, és utána hívd el valahova, ha addig nem alakul semmi, nyíltan kérdezz rá. Ha akar valamit megmondja, még ha el is küld utána megkeres, ha meg nem akar semmit azt is megmondja.

Am most hogy alakulnak a dolgok?:)

Drukkolok nektek, és sok sikert, puszii

Szia!

Figyi én teljesen ebbe a cipőbe vagyok. A korkülömbég nálunk is pont ennyi, és én is 4 éve szeretem. Tudom milyen érzés.

Én néha el is sírom magam mint 1 kislány mert vacakul érzem magam miatta. Neked még van is némi eséllyed de nekem nem nagyon mert sajna férjnél van. Am drukkolok neked majd irj ha valami van h sikerül-e vagy nem? Lécci ird ide mert kiváncsi vagyok.