Miért szól le szinte mindenért, ha elvileg szeret?

Egyszerűen nem értem a barátom viselkedését. Eleinte sok jót mondott rám. De így 1 év után inkább rosszat, és ezt valahogy nem értem. Ha az elején szinte tökéletes voltam neki, már miért nem vagyok jó? Összehasonlított egy kolléganőjével akivel egy irodában dolgoznak, hogy aztán neki milyen nagy melle van, nagyobb, mint nekem. De utána kijavította magát, és azt mondta, hogy én sokkal jobban nézek ki, mint a kolléganője.

De utána mondta, hogy mivel az a nő tanult, én pedig nem (nekem csak szakmám van, nincs diplomám), így én nem vagyok annyira okos, és hogy mivel nekem kevés eszem van, így ő nyugodtan át tud engem rázni.

Ezért én nagyon megharagudtam, mire ő mondta, hogy velem viccelni sem lehet, és hogy ő is belátja, ha ő tőle más jobb valamiben.

azért is megszól, ha olcsóbb dolgot veszek, akkor meg nincs igényem, ha meg kicsit drágábbat, akkor én csak a pénzt tudom verni.

Csináltunk mindketten egy bizonyos dologról képeket, mire mondta, hogy az ő képei sokkal jobban sikerültek, mint az enyém. Szerinte nekem nincs önkritikám. De azt szinte mindig elmondja, hogy szeret. De akkor sem értem ezt az egészet.