Nők! Megoldható lenne, hogy elutasítatok? Nagy kérés lenne tőletek, hogy koptassatok le ignorálás helyett?

Nem. Sokan azt hiszitek, a kontakt igent jelent. Az ignorálás a legbiztonságosabb dolog, amit egy nő tehet.

Plusz le is írod, hogy az egocskád sérül. Csak mert anyád ugrott, ha nyafiztál egyet, más nők nem tartoznak neked a figyelmükkel. Ezt fel kellett volna már oviban fogni.

Az üzletet kevered egy idegen emberrel, aki azt hiszi, valami jár neki. Használd az eszed.

Senkitől nem kell elköszönni, egoka. Nem tartozik neked SEMMIVEL az, akihez hozzászólsz.

Nőként ha felmegyek társkeresőre és ismerkedem nyilván beszélek több emberrel.

Viszont ha ignorálok valakit az azért van mert olyan volt a viselkedése ami nem tetszett és valaki más felkeltette jobban az érdeklődésem akinél jobban érzem magam.

Az hogy a pasi nehezen válaszol vagy állandóan írogat én biztosan ignorálnám.

Ha normális és nem volt gond vele, csak szimplán nem érzem hogy lehetne valami akkor elutasítom.

De ahogy írtál kérdező számomra nem vagy szimpatikus és ignorálnálak.

Hosszú lesz, bocsi, de legalább válasz a kérdésedre.

Tehát ha mondjuk egy nap öten írtok rám Facebookon, és én mondjuk 8 órát dolgozom, utána még tanulnom kell a vizsgáimra, este meg szeretnék picit kikapcsolódni, pl. rajzolni vagy olvasni, azt sem csinálhatom, mert kötelező alappillér mindenkinek válaszolni?

Figyelj, hacsak nem társkeresőn írsz rá ezekre a nőkre, még csak abban sem lehetsz biztos, hogy egyáltalán jelenleg szeretnének-e ismerkedni, vágynak-e kapcsolatra. Én például az elmúlt 1,5 évben egyáltalán nem vágytam kapcsolatra, nem akartam ismerkedni. Eleinte a sebeimet nyaltam (tehát még nem álltam készen rá, és te sem akarnál olyan emberrel lenni, aki még a múlton rágódik), amikor pedig meggyógyultam, megismertem valakit élőben, aki megtetszett. Úgy tűnik, ő is élvezi a társaságomat, szóval bizakodó vagyok. Viszont így az a helyzet, hogy a szívem foglalt, de a kapcsolati státuszom még nem az, ezért azt hiszik (naponta többen), hogy biztos ismerkedni akarok. Hiszen egy egyedülálló biztos, hogy ismerkedni akar, nem? NEM.

Nekem a legmegdöbbentőbb ebben az írogatásban, hogy úgy viselkedtek, mintha a másik félnek is legalább olyan lelkesnek kellene lennie, mint amilyenek ti vagytok. Holott gondolj bele a helyzetetekbe - neked a gondolataid az ismerkedés, párkapcsolat körül forognak, és azt akarod, hogy minél hamarabb legyen barátnőd. Míg lehet, hogy akire ráírtál, nem foglalkoztatja az ismerkedés, a jelenlegi életszakaszában egyáltalán nem tartja fontosnak és nem akar rögtön és azonnal valakit maga mellé.

Ráadásul ahogy írták előttem, sokan tényleg úgy veszitek, hogy ha már visszaírt nektek a nő egyszer, akkor tartozik is valamivel. Érdekes, nekem volt olyan, hogy egy nagyon szép üdvözlőszöveget írt a pasi (megfogott a kisugárzásod, nagyon szép lány vagy, de ha nem szeretnél ismerkedni, nyugodtan hagyd figyelmen kívül az üzenetet, szép napot). Visszaírtam neki, utána elutaztam unokatesómékhoz, és láttam, hogy üzenetben kb. kérdőre vont, miért nem vagyok fent és írogatok neki a továbbiakban. :D

Másrészt: elutasítás. Tőlem már kérdezték, hogy "tudhatom, miért utasítasz el?" Ekkor átfutott az agyamon, hogy a pasi akaratos, idegesítő és a humorérzékünk sem egyezik. (Magyarul, engem fárasztanak a viccei, de valaki másnak biztos bejönnek.) Ha ezt leírom neki, akkor porig alázom. Tényleg jobb lenne ez a vérmes őszinteség, mint finoman a tudtára adni, hogy nem érdekel? Meg attól, hogy nekem nem jön be, engem idegesít, még lehet, hogy egy másik lánynak pont így fog tetszeni.