Számít felnőtteknél a társkeresésben, hogy valaki szülei szegényebben vagy jobb módúak? (Kifejtés lent)

Engem abban az esetben zavarna, ha a párom családja szegényebb, ha ehhez az társul, hogy minden jöttment hatszázadik rokon rajta akar élősködni, ha a semmirekellő, esetleg szenvedélybeteg szülők is úgy gondolják, hogy a jobb módú gyerekük dolga megoldani az ő problémáikat, stb. Ez nagyon is zavarna.

De azzal, hogy nem tudják támogatni, és esetleg még az amúgy józan életű, dolgos, szerető szülőket ésszerű keretek között neki kell kisegíteni, nekem semmi bajom nem lenne.

Amúgy szerintem sokkal többet ér az, amit te elérsz az életben, mint amit az ember alá raknak, mert az előbbi mutatja meg, te milyen ember vagy, a többi csak szerencsés körülmény. Én becsülném, hogy felküzdötted magad.

Nagy hibát követsz el, ha szégyelled a családi háttered, a szüleid. Pláne úgy, hogy neked sikerült ebből kitörnöd.

Én ugyanígy voltam, ráadásul hárman voltunk testvérek. Szüleimtől semmilyen anyagi támogatást nem kaptam, betanított munkások voltak egy gyárban. A tanulásomat viszont mindig támogatták, amennyire tudták. Jól fizető, megbecsült munkám van, sokkal magasabb színvonalú életem van, mint nekik volt. A páromat most pl. egy gyémántgyűrűvel fogom eljegyezni, de ez csak egy apróság, az érzékeltetés miatt írom. Az egyetlen bibi a dologban, hogy a szüleim ezt már sajnos nem láthatják, hogy hová jutottam, és visszaadni sem tudom nekik azt a gyerekkori törődést, amit kaptam. Ezt rettentően sajnálom.

Nálunk nem volt probléma, mert nevelési, iskolázottsági és kultúrális szinten a két család (és persze mi ketten) kb. azonos nívón állt.

Úgy hozta az élet, hogy ennek ellenére - apám halála miatt - az anyagi állapotunk nem egyezett.

De a férjem is, a családja is voltak olyan intelligensek, hogy ezt 100%-ig megértették. Nem is törődtek vele, semmi probléma nem volt.

Látták, hogy komoly az ügy és szeretjük egymást, soha semmi megjeyzést nem tettek.

Átsiklottak a dolgon, megengedhették maguknak.

Ez 12 éve volt, azóta is a lehető legjobb kapcsolatban van a két család, és együtt imádják az unokákat.

Gyakran összejövünk.

Csípőből azt mondanám rá, hogy nem gond főleg nőknél, de úgy emlékszem volt rá statisztika, hogy azok a nők, akik első diplomásak a családban, nagyon sokan nem házasodnak. Gondolom, hogy ez is számíthat.

Valószínűleg nincs annyi szabadidőd, mint egy alibi munkát végző barátnőnek viszont cserébe anyagilag "nem raksz sokkal többet a közösbe".