Egyes férfiak miért hiszik azt, hogy a bunkó paraszt ismerkedés bejön bárkinek is és ha elküldjük őket, akkor még nekik áll feljebb?

Nagyon sok olyan kérdés van itt a gyakorin (is) amiben arra panaszkodnak a nők, hogy milyen stílusban beszél velük a párjuk és milyen megalázó helyzetekkel kell szembe nézniük. Ugyanakkor rengeteg olyan kérdés születik férfiaktól, akik arra panaszkodnak, hogy a nőknek csak a bunkó pasik kellenek.

Ezen felül azt gondolom, hogy akinek van némi intelligenciája, az fel tudja mérni, hogy mi az a bizonyos határ, ameddig elmehet. Mivel az ilyenfajta embereknek semmi nem kellemetlen, sokkal könnyebben írogatnak rá mindenkire, akit szívesen megkapnának pár menetre (bocsánat, de legyünk őszinték). Őket viszont baromira nem fogja zavarni, hogy ezt te vagy bárki más a szívére veszi, megy tovább a következőig és a következőig, aztán a nagy számok törvénye alapján úgyis bejön neki. Ha pedig bejön, felbátorodik.

Szerintem ők így próbálják adni a laza, menő, magabiztos férfit.

Valakinél biztos bejön a nagy számok törvénye alapján. Gondolom minden második lánynak előadják magukat.

Egy kulturált randira hívást te is kulturáltan utasítassz vissza ha nem tetszik a férfi?

Vannak fickók, akik nagyon jól táncolnak azon a vékony határvonalon, ahol a szemtelenségükkel felhívják magukra a figyelmet, a megingathatatlan magabiztosságukkal pedig lefegyvereznek. Jól olvassák, melyik csajnak jönnek be, simán le tudják kezelni, ha túlgurul a hógolyó, és bírják a kudarcot. Ezek nagyon sikeresek a csajozásban.

És vannak azok a pasasok, akik irigyen nézik az előbbieket, és másolni próbálják őket. A gond az, hogy nem értik a rendszert, csak annyit látnak, hogy szemtelen a csávó, mégis neki áll a punci, amiből azt a tanulságot szűrik le, hogy a nőknek ez kell.

Ennek megfelelően mint az elszabadult hajóágyú mennek oda a nőkhöz, elcseszett dumákkal, amikről azt hallották, hogy valakinek bejött. Aztán amikor nem jön be, átb.szva érzik magukat, és megsértődnek.

Egyik kedvenc sztorim, amikor egy ismerős haveri társaságban az egyik örök magányos srác gondolt egyet, és rácsörgött a társaság egy női tagjára, hogy minden felvezetés nélkül, iszonyú megjátszott hangon megkérdezze: az "ifjú hölgynek" lenne-e kedve átugrani hozzá, és "barátilag kiverni". Szinte látom magam előtt, ahogy a srác beleélte magát, hogy ő most milyen nagy csibész lesz. :D Mondjuk úgy finoman, hogy nagyon nem jött be a bátor lépés...