Gyerekesen viselkedtem, de szeretnék végre továbblépni. Mi segíthetne?

Tavaly év elején 18 év után elváltunk, a fő ok az volt, hogy az exférjemnek szeretője lett, és végül őt választotta, hozzá költözött. Nem volt tökéletes a házasságunk, tudom hogy mindketten hibásak vagyunk a kialakult helyzetben, nem csak ő. De nem tudok mit kezdeni ezzel a mérhetetlen fájdalommal, ürességgel, ami azóta is bennem van. A kommunikációt minimálisra csökkentettük, csak akkor beszélünk telefonon, ha a gyerek miatt feltétlenül fontos, személyesen nem is találkoztunk hónapok óta - egészen tegnapig, amikor egy boltban összefutottunk, kb levert a víz, vörös lett a fejem, csak hebegni tudtam, amikor odajött köszönni, úgy viselkedtem mint valami hormonzavaros tini... szégyellem de szó nélkül otthagytam, kirohantam a boltból, irány az autó és haza. Szörnyű volt. Nem gondoltam, hogy még mindig ekkora hatással van rám ez az egész. Ha a barátnője is ott lett volna vele, szerintem el is ájulok. Nem tudom nem gyűlölni. Pár hónapig online pszichológus segítségét is igénybe vettem, azt hittem már jobban vagyok, ezért abbahagytam, de ez a tegnapi eset egyértelművé tette, hogy egyáltalán nem vagyok túl rajta.

Van valakinek valami jó tanácsa? Esetleg olyan nő, aki már átélte ugyanezt vagy hasonlót?