Találhatnék olyan férfit, aki eltart?

Dolgozom, tanulok, de valahogy olyan lélekölőnek érzem az egészet (pedig elvileg azzal foglalkozom, ami érdekel és többé-kevésbé szeretem is). Csinálgatom a dolgaimat, és egész jól is mennek, akadnak sikerélményeim, de nem vagyok kifejezetten ambiciózus és céltudatos. Sőt, inkább extrém mértékben introvertáltnak mondanám magam, a családomon kívüli szociális interakciók kimerítenek, nem szeretek programokra járni, és a lelkem mélyén csak arra vágyom, hogy egész nap otthon legyek, és csak akkor tegyem ki a lábamat a lakásból, ha nagyon muszáj. Szerintem nem vagyok depressziós vagy ilyesmi, otthon minden pillanatot élvezek, nagyon jól le tudom foglalni magam, a főzőcskézést és a takarítást pedig lényegében ezerszer jobban élvezem, mint bármi mást. Ha olyan mértékű vagyonnal rendelkeznék, hogy nem lennék rászorulva a pénzkeresésre, akkor gondolkodás nélkül kivonulnék a társadalomból.

Félig komoly csak a kérdés, mert nehezen tudnám elképzelni, hogy teljesen alárendelődjek valakinek anyagilag, de vajon mennyi esélyem lenne találni egy olyan férfit, aki csak egy szorgos asszonykára vágyik, akit teljesen kielégít a házimunka, és cserébe azért, hogy nem kell dolgozni járni és szocializálódni, lelkesen lesné az ura minden kívánságát? :D