A monogámiát tulajdonképpen a magántulajdon intézménye hozta létre?

A válás legalizálása, a különböző házassági névviselési lehetőségek, a "szemet hunyás" a megcsalás felett, a nem kötezelő szüzesség, a papír nélküli együttlélés mind a változás irányába mutat.

A házasság intézménye azonban meg fog maradni, a jog és a piszkos anyagiak is ezt támogatják.

Igen, az ember természetéhez a sorozatos monogámia áll a legközelebb, de azért az is monogámia. Nem párhuzamosan mennek a kapcsolatok egymás mellett, arra sem mentálisan, sem sehogy nem alkalmas az ember.

A monogámia nem feltétlenül a társadalmi berendezkedés miatt alakul ki, sőt, én azért úgy gondolom, hogy a társadalmunk alakul az emberi természethez és nem fordítva. Amikor még kisebb közösségekben éltek az emberek, akkor sem hiszem, hogy a 100 fős kis törzsben, még a földművelés (és ezáltal a magántulajdon) megjelenése előtt mindenki mindenkivel hentergett volna, szerintem ott is alapvetően párokba álltak a szülők és közös erővel nevelgették a közös gyerekeket, és később ehhez az életmódhoz alakították a szabályokat is, hogy ezt támogassák és keretek közé fogják. Mondhatni védendő a közös érdekeket. Amihez utána később csatlakozott a magántulajdon védelme, az öröklődés, aztán jött a vallás, ami mindebből erkölcsi kérdést csinált. Azért így társadalmi szinten olyat biztos nem talált volna ki sem az ősember sem a mostani ember, ami szöges ellentéte lenne az alaptermészetünknek. És amúgy azokban a kultúrákban, ahol poligámia van is mindig van egy fő feleség, egy fő férj, aki a többi "felett" áll (és ezekben a kultúrákban is csak a leggazdagabbaknak van több asszonya/férje, mondhatni a gazdagság fitogtatására), szóval nekem ez is azt mutatja, hogy az ember azért alapvetően nem poligám természet.

Tudom, igen, vannak emberek, akik képtelenek a hűségre, de én őszintén szólva, most lehet ezért lepontozni meg szidni, egyéni szinten ezeket devianciának tekintem, gyerekkori traumának, neveltetési hibának, mittudomén. A társadalom, az emberiség egésze nem véletlenül rendeződik párokba az egész világon, kultúrától és évszázadtól függetlenül, ezt nem lehet arra fogni, hogy külső szabályokkal kényszerítik rá az emberekre ezt a fajta életet.

Attól függ mire gondolsz az ember természetes viselkedése alatt.

Biológiai ösztönök, vagy az emberi egyéni, de általános igénye a biztonságra/szeretre?

Biológiailag az alap, a hím minnél több utódot akar nemzeni, a nőstény pedig legjobb egyedet keresi.

Ugye az ember ezt tovább fejleszette, mivel az utód felnevelése is sokkal tovább tart, mint az állatoknál ezért hosszabb távra keres társat, hiszem kell valaki aki az utódot gondozza és kell valaki az ehhez szükséges forrásokat biztosítja.

Ezen felül pedig az ember társadalmat alakított ki, aki minden egyed valamilyen szintű biztonságot élvez, ezen belül pedig kisebb egységeket alkotnak az egyedek, csaladokat, amik érzelmi és értékközössegek is egyben.

A monogám kapcsolatok adják meg ennek az alapját, hiszen aha nem monogámok a felek az érzelmi, egészségügyi, és gazdasagi értelemben sem hasznos, egyedül a biológiai ösztönök kiélésnek kedvez, de a fontosabb tényezőkre viszont nincs kedvező hatással, sőt.

Így az utód érdeke is, és a kapcsolatban álló felnőtt felek érdeke is egy ilyen fajta érzelmi és anyagi biztonságot adó kapcsolat kialakítása.

Arról is lehet filozofálni, hogy miert jó, milyen értelemben jó a felnőtt feleknek egy ilyen kapcsolat a különféle kapcsolat típusokat és motiváciokat vizsgálva.

De hosszú, szóval akinek van kedve írjon. :D