Hogyan felejthetném el?

Nem szépítem a dolgot, belezúgtam az egyik legjobb haverom barátnőjébe. De kegyetlenül. És nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, majdnem egy éve sz@rakodok ebben a helyzetben, már saját magamat is nagyon unom. Tudom itt sokan azt mondanák, hogy csak elképzelem, hogy milyen lenne a lánnyal, és hogy idealizálom, de sajnos ez nem igaz. Évek óta ismerem, látom őket együtt, látom milyen figyelmes, aranyos, kedves csajszi. Mindig mosolyog, sokszor vagyunk náluk baráti összeröffenésekre, látom milyen kis cuki, ha elalszunk a kanapén betakar, a lakásban mindig rend van, iszonyat jól főz, mindig jókedvű, ugyanazokat a dolgokat szereti, amiket mi a haverokkal (filmekben, játékokban pl), nagyon jókat lehet vele beszélgetni mindenről, mindenkivel megtalálja a hangot, érdeklődő, okos, intelligens, vannak céljai, jó munkája, és nem mellesleg nagyon szép. Látom hogy bánik a haverommal, mindig kedveskedik, meglepi apróságokkal, mindig megsimítja ha elmegy mellette, hihetetlenül intim és igazi az a kapcsolat, valami olyasmi amire mindenki vágyhat. Próbáltam már kerülni a bandát hetekig, de nem segített, amint újra megláttam, minden csak rosszabb lett. Próbáltam randizgatni, de az sem megy, mindenkit vele hasonlítok össze. Soha nem kezdeményeznék nála, tabu, nem is adott jelet soha, és látom is, hogy nagyon jól megvannak, most költöztek össze, közös jövőt terveznek. Én meg itt szép lassan belerohadok ebbe az egészbe. Volt valaki ilyen helyzetben? Mi a francot csináljak? Hogy felejtsem el? 30-as évek elején vagyunk. De még tinikoromban sem éreztem ilyet.