Piramis - Ha volna két életem című dalàra emlékszik valaki? Úgy érzem, a mondanivalója tökéletesen jellemzi a mostani életem. (Bővebben lent )

Évek óta kapcsolatban vagyok egy nagyszerű emberrel. Neha napján úgy érzem, a szerelem már alább hagyott ( de nem tünt el) , néha viszont pont annyira szerelmes vagyok belé, mint a legelején. Egy nagyszerű ember, okos, kedves, vicces, illemtudó és még sorolhatnàm.

Nagy benne a tenni akarás,tudom hogy sokra fogja vinni. Nagyszerű apa és férj lenne belőle, mellette boldog életem lehetne (jövőben is)

És itt jön a csavar a történetben.

Már az elején leszögezném, hogy nincs semmilyen harmadik fél, es senki aki miatt ezt gondolnàm.

De mostanában egyre többet gondolok arra, hogy szeretnék egy kicsit szabadabb lenni. Szeretnék másokkal is ismerkedni. Eltünödöm azon, hogy massal hogyan alakulhatna az életem?

Nem tudom , hogy a szívemre, vagy az eszemre hallgassak? A szívem keresné az újat, a kalandokat, azt hogy szabad legyen. Az eszem viszont tudja, hogy nekem mellette lenne a legjobb.

Nem akarom öt megbantani, ö meg ennyi idő után is nagyon szerelmes belém. Volt valaki ilyen helyzetben? Hogy döntött végül?