Hogy képzelik az ilyen fiúk, hogy kellhetnek egy olyan lánynak mint én? Hogyan koptassam le?

Tudom, a kérdés bicskanyitogató és valószínűleg meg leszek kövezve, de azért felteszem, mert el nem tudom képzelni, hogy mi járhat ilyenkor a másik fejében. Pár éve mindig feltűnik az életemben egy régi fiú barátom (akivel többek között azért is lett vége a barátságnak, mert többet akart és én hiába szerettem őt emberileg, belé szeretni a személyiségébe és külsejébe sem tudtam, egyszerűen nem vonzott benne semmi) testvére, akivel felszínesen ismerjük egymást. Kb pár nap ismeretség van mögöttünk. Eleinte szimpatikus volt nekem, de mivel tényleg nem egy szoros viszony és az évek alatt én rengeteget változtam, fejlődtem, ezért idén amikor írogatni kezdett és megkeresett nem volt szimpatikus, mert felfedeztem benne egy nagy adag önsajnálatatást, önzőségre, erőszakosságot, de nem is ez a lényeg. Az elejétől nagy jó fej kedve írt, kedvesen meg bevetett mindent de éreztem, hogy lappang benne az erőszakosság, hogy szeretne velem találkozni, azt tudni kell hogy ez a srác és én ég és föld vagyunk, soha senkit nem szoktam külső alapján megítélni, de szemem csak van és szerintem általános tendencia az hogy mindenki a maga szintjén válogat. Azt leszögezném, hogy a külső mellett óriásit tud dobni az emberen más is, de ha egyszer valaki semmit nem mozgat meg bennünk, semmilyen szinten, ez van…

Na ez a srác hogy nagyon enyhén fogalmazzak, kicsit sem vonzó, nem csak nekem, szerintem egy nőnek sem: elhízott, nulla férfiasság, tipikusan úgy néz ki, mint egy egész nap a számítógép előtt döglő gamer, ehhez képest én… legszívesebben semmit nem írnék magamról, hogy ne jöjjön le nagyképűen (meg sokszor az önbizalmam nulla nekem is) de maradjunk annyiban, hogy ő nagyjából George R.R. Martin, én meg Monica Bellucci, vagy Penelope Cruz… vagy Angelina Jolie. És ezt most a szó szoros értelmében és komolyan írom. Tudom, nem tehet a kinézetéről, sajnálom is, de azért valahol azt is érzem, hogy tehetne érte sokkal többet és akár még sikere is lehetne lányoknál (nálam még úgy sem, de csak azért mert ha jól nézne ki, akkor sem érdekelne)

Egyszerűen voltam vele olyan kedves, hogy szívesen beszélgetek vele barátként oké, de ennyi… semmi több. Bár mostmár az sem, mert irritál a személyisége is és hogy nem esik le neki a tantusz. Persze az is hozzájárul, hogy most én sem vagyok toppon lelkileg, utoljára van szükségem az ő leveleire és ezt sem tartja tiszteletben vagy nem érzékeli… ami duplán gáz.

Rendesen úgy kezel, mintha lenne vagy lehetne nálam esélye amit nem tudok felfogni, nem titkolom, szó szerint sért és bánt, hogy ezt hogyan képzeli? Oké hogy kedves vagyok vele, de azért egy határt ne lépjen már at, mondtam neki az elején hogy nem vagyok jó passzban, találkozhatunk majd valamikor, próbáltam finoman éreztetni hogy úgy mint haverok, még arra is tettem utalást hogy vannak érzéseim más iránt. Alig akarta azt is megérteni hogy most nekem nem alkalmas találkozás a jelenlegi élethelyzetemben, még én voltam vele normális, úgy hogy semmi kedvem nincsen (!) belementem volna egy kényszer találkozóba, de ezek után már tuti az sem lesz. Pedig elvileg nagy intelligens ember meg ilyen olyan, közben meg végig azt éreztem hogy rám telepszik és ettől még csak jobban elriadtam, menekültem, idegesítő volt hogy semmit nem értett abból h egyre ritkábban írtam, erre most láttam nemrég hogy valamit írt messengeren sértődött hangnemben hogy ne dumaljunk, ne értsem félre (én ne ertsem félre…) tetszem neki és érdekes vagyok de blabla, a többit nem látom, nem olvastam el még… erre hogyan lehet úgy reagálni, hogy éreztessem vele és kicsit észbe kapjon hogy nekem ő egyáltalán nem opció meg nem jöhet szóba, de közben ne is bántsam meg? Tudom, hogy a legtöbb lány kb vissza se írna erre, mert leszarja az összes fiút akit kevesebbnek gondol magánál, és néha én is lerendezem ennyivel, gondoltam rá hogy most is, de másfelől ott van bennem hogy tudatni akarom ezt vele. Normál esetben pedig csak rendességből reagálnék valamit, de esküszöm ez annyira triggerel… értem hogy sok pasi akar engem és tapasztalom nap mint nap, de az nonszensz hogy egy ilyen komolyan gondolja ezt, és ez nagyon idegesít. Szóval mit lehet ezzel kezdeni vagy hogy írjak neki? mert én nem tudom kezelni ezt a helyzetet kivételesen, teljesen kihozott az egyensúlyomból