Egy szülő mit tehet azért, hogy a fiúgyereke sikeres legyen a nőknél majd kamasz és felnőtt korában? Minden típusú ötlet jöhet.

Nagyon jó dolgokat írnak itt a válaszadók.

Igen fontos belenevelni az igényességet. Fontos hogy legyenek hobbijai. Megtanuljon szocializálódni, ha úgy tűnik TÚL félénk valahogy elősegíteni hogy talpraesett legyen.

Meg úgy önmagában talpraesettségre nevelni. Nyitottságra, érdeklődésre nevelni.

Persze nem úgy ertem hogy ráerőltetni mindent, de már magában a kívancsiságot, hajlandóságot kialakítani.

Azt is megmutatni neki hogy a házimunka nem csak a nő dolga. Amit nagyon egyszerűen úgy lehet megoldani, hogy otthon ezt látja vagyis a szülőknek is így kell eljárni a mindennapokban.

Ha kiskortól kezdve azt látja hogy anya és apa is egyaránt kiveszik a részük a házimunkából és amint lehet a gyereket is belevonják fokozatosan, neki is ez lesz a normális.

Ha azt látja hogy a szülők megoldják a problémákat, kommunikálnak, leülnek beszélni, neki is ez lesz a normális. És ez a későbbiekben nagyon fontos.

Még annyit!

És kamaszkorban nem szabad faggatnod!

Nem szabad helyette idegeskedned, hogy van-e már barátnője, miért nincs, mit kéne tennie!

Pláne nem szabad rokonság, szomszédok stb. előtt kibeszélned, ha mesél arról, hogy van valakije.

1.Alapíts sikeres céget vagy vegyél egy nagy-nagy részvénycsomagot, ami minden évben zsíros osztalékkal jár

2.Csinálj a gyerekedből néveleges vezért a cégedben, vagy add át neki a részvénycsomag hatalmas osztalékait (ne magát a csomagot, azt elveheti tőle egy fineszesebb ember)

Onnantól teljesen mindegy, mennyire hülye vagy lúzer, a "gazdag lúzer" mindig népszerűbb (celebek többsége is ilyen, bunkó focisták, szülők trónörökösei stb.), mint egy csóróbb értelmes ember, aki épphogy nyögi a számláit (tanárok, hivatalnokok stb.).

jó kérdés. az emberi és társas készségek, az önbizalom mindenképp fontos. sok dolgot viszont neki kell megtanulnia, végigjárnia.

én csak az alapvető elveket adnám át (hogy a lány is ember és ennek megfelelően kell hozzájuk állni), viselkedési tanácsokat, randira hívási tippeket viszont nem adnék, ezek valószínűleg elég régimódiak lennének. ha helyén vannak a társas készségei, akkor képes felismerni, mit hogyan szokás a saját fiatal közösségében.

a dicséret szerintem kisebb korban fontos, de inkább csak az általános önbizalomhoz. a kamasz nem hülye, tudja, hogy megváltoztak a dolgok kisgyerekkor óta, és amúgy sem az számít neki, hogy a szülei jó pasinak tartják-e vagy sem.

és hagynám próbálkozni mindenfélével (amíg nem rombolja vele a szervezetét vagy az életét), akár divat, akár egyéni stílus, hagy találja meg a helyét.

Szerintem 100%-os tuti recept nincs, mert sok minden múlik az alaptermészeten, az alap külsőn és azon is, hogy milyen társaságba keveredik a suliban a kölök.

Amit szerintem érdemes szülőként csinálni, aztán vagy beválik, ha nem:

- támogatni a hobbijaiban a gyereket, ill. próbálni olyan különórát és elfoglaltságot találni neki, aminek a során tud ismerkedni, de mégis van hozzá kedve; sok szülő pl. tiltja a gyereket bizonyos foglalkozásoktól, mert az "csajos", "nem hasznos", "hülyeség" (pl. zenekar, színjátszókör, bizonyos sportok)

- nem tiltani a gyereket minden haverjától, aki nem egy bólogató szobanövény... persze, az egyértelműen rossz társaságtól meg kell próbálni távoltartani (pl. aki 13-14 évesen már láncdohányos, iszákos és drogozik, sokat lóg a suliból)... de pl. normális módon eleven, kicsit lázadozó kölköktől nem érdemes tiltani... meg azért mondjuk fiúkat nem érdemes buliktól tiltani, kevesebb eséllyel fognak rájuk támadni, mint lányokra; érdemes egy vállalható "takarodót" adni nekik; nem tiltani a gyereket a haverjától csak azért, mert az anyjával-apjával nem vagytok túlzottan hasonlóak és nem tudtok "bratyizni"

- igényességre szoktatni! szólni neki, ha büdös, minőségi dezodort, szappant / tusfürdőt venni neki, szólni, hogy mossa meg a haját, ha zsíros... ha úgy tűnik, szervi baja van, elvinni orvoshoz; elvinni kozmetikushoz, ha a bőre full ragya

- hagyni, hogy divatosan öltözzön, még ha a szülőnek az nem is tetszik (nyilván amíg vállalhatóak a ruhák és alkalomhoz illőek). Nálunk rengeteg emberke volt gimiben anno (én is közéjük tartoztam, lányként, sajnos), akit a szülei nagyon szorosan fogtak a ruházkodás terén... és nyilván az sikeresebb és magabiztosabb lett, aki tudott a stílusa szerint öltözködni, mint az, aki 20-30 éves stílusú, divatjamúlt, rosszul szabott ruhákat hordott, vagy 15 évesen olyanokat, amiket egy 10éves gyereken tudsz elképzelni, mert anyu-apu nem akarja elfogadni, hogy a gyereke elkezdett felnőni (pl. lányokon ilyen kisvirágos fidres-fodros ruhák, fiúkon 10éves kibolyhosodott termpopulcsi, meg ilyen Minimaxos márkás póló - nem vicc, volt ilyen osztálytársam)

- felvilágosítani a gyereket időben és normálisan! Nem úgy, hogy "a szex rossz, ééééééértem?" meg hogy "a szex az fertő", vagy "ne dugjál, ha meg nagyon muszáj, akkor húzz gumit", és ne is lapítson a szülő, mint sz... a fűben, hogy "nekem annyira kíííínos erről beszélni, a sulinak úgyis az lenne a dolga". Hanem végigbeszélni mindent nagyon pontosan... és igen, nyilván arról is, hogy védekezzen a terhesség és a nemi betegségek elkerülése érdekében, de arról is pl., ami szerintem nagyon fontos tud lenni a jövőbeni párkapcsolatokhoz, hogy ne higgye azt, hogy a pornó egészséges szexuális kapcsolatot mutat be

ugyanúgy lassan már szerintem egy közösségi média-felvilágosítás is kell... hogy a pornóban meg az instán található lányok szanaszét vannak filterezve és sminkelve, és nem így néz ki az átlag nő, ezért ne is ezt várja el a kortársaitól... ill. hogy a párkapcsolati piac az nem egy pontgyűjtő program, hogy 10 kedvességet be lehet váltani egy topmodell puncira

- bizonyos korban még megnézni, hogy milyen közösségekben csetelget meg írkál a srác, és ha vmi nagyon uszító fórumon tombol, akkor beszélni arról, hogy milyen elrugaszkodott, hamis képzeteket propagál egy-egy ilyen oldal, és hogy ne verje magát abba a hitbe bele, hogy azért nincs barátnője, mert kedves és mert nem milliomos

- ha azt látja a szülő, hogy a gyerek máshogy viselkedik, mint a kortársai, főleg, ha úgy tűnik, nem érzi jól magát, elvinni terápiára és pszichológushoz, és elmagyarázni a gyereknek, hogy ez nem azt jelenti, hogy ő selejt vagy dilis. Van rengeteg ember, akit ismerek, aki szinte biztos azért egyedülálló, mert vmi diagnosztizálatlan "difije" vagy állapota van, amit ha még nem is feltétlen tudna meggyógyítani bárki, de tudná valamennyire kezelni, ha tudna róla (pl. ha bipoláris vagy autista - sokan nem is gondolnak bele, hogy viselkedésük ijesztő vagy furcsa lehet másnak)