Ha az emberek többsége külsőre és belsőre is vonzó társat szeretne magának, akkor miért mennek ilyen sokan a szélsőségek felé és csak az egyiket hangsúlyozzák?

mindeketto fontos, aki mast allit, az hazudik vagy nincs lehetosege valogatni es ezzel altatja magat.

nyilvan mindenkinek mas a vonzo es mashol vannak a hatarok, de altalaban csak a nagyon csunya es eselytelen emberek mondjak azt, hogy a kulso EGYALTALAN nem szamit.

olyan viszont letezhet, hogy valaki alapbol semleges vagy nem vonz annyira, es mikor az ember jobban megismeri, a szemelyisege miatt elkezdi vonzobbnak latni. DE ez azzal nem mukodik, aki kifejezetten taszit.

azt ritkan hallom, hogy valaki nyiltan allitana, hogy neki csak a masik kinezete fontos. ezt max szexkapcsolatban tudom elkepzelni, de nekem meg ilyenkor is fontos azert, hogy a masik ne egy vilagi, ostoba suttyo legyen, bar nyilvan belso teren kevesebb az elvaras, mint rendes kapcsolatra.

Bocsi, de én megkérdőjelezném a tökéletes belső értékeit annak, aki egészségtelenül él és elhanyagolja a külsejét. Ott már eleve az élethez való hozzáállással, intelligenciával lehetnek gondok és normális embernek ez nem bejövős.

Nem egy modell külsejű emberre vágyom, de legyen tiszta, ápolt, illatos, gondos a megjelenésére. És némi "bűnözéstől" eltekintve éljen egészségesen. Undorító, ha valaki rosszullétig zabál és iszik, büdös a cigitől, piától és totál punnyadt. Ha valaki ilyen, ott fejben, lélekben már gáz van.

A külső megfog, a belső megtart.

Kb ennyi a szerepük

Mert önmagukkal szemben sem őszinték. Oviban még mindenki a legszebb kislányba volt szerelmes, sőt 14 éves korig ez van. Pontosan lehet tudni, ki az az 1-2 lány, akinek van rajongótábora.

Utána fokozatosan, ahogy az emberek rájönnek, hogy irreálisak a vágyaik, úgy adják lejjebb. Hogy el tudják viselni, hogy aki igazán tetszett nekik, soha nem lehet az övék, megideologizálják maguknak vagy öngyilkosak lesznek. Kb. ez a 2 zajlik le 20 éves korunk körül.

Ettől még apucik titokban továbbra is instamodellekre csorgatják a nyálukat, a nők pedig az elveszett nagy szerelmen keseregnek és azzal vígasztalják magukat, hogy igaz, hogy kopaszodik és 2 cm-el magasabb nálam, de legalább jó ember a társam. Mintha a jóemberség azzal lenne arányos, ki mennyire ronda.:DDD

Nekem mondhatja bárki, hogy élete szerelmével van, ha a valóságban két szót nem merne szólni álmai nőjéhez vagy pasijához, akkor az nem más, mint az, hogy a realitás talaján választott párt és megideologizálja magának. Számomra az is fura, amikor öregemberek állítják, hogy szerelmesek. Épp most hallottam egy 60-on felüli női ismerősömről, hogy szerelmes. Soha nem volt valami szépség, de most már kifejezetten az öreganyó kategória. Én a helyében soha nem hinném el, hogy egy féri szerelmes belém. Ne legyen igazam, de a pasi akar tőle valamit. Lakhatást, vagy csak társat a magány ellen, de szerelem...ja persze.